17: Miért „Humanoid”-nak neveztétek el az albumot srácok?
BILL: Eléggé az érzéseinken alapult, mivel félszeg tinédzserekként egy kis faluban nőttünk fel. A cím maga a stúdiózás alatt jött. Nagyszerű név volt ahhoz, hogy mindent összevetve, hogy jellemezze a múltbeli és a jelenlegi érzéseinket. Mert szerintem a „Humanoid” egy jó szó arra, hogy a jelenlegi életünket jellemezze.
17: Úgy éreztek most, mint egy emberi robot?
TOM: Nem… nem.. Nem, mint, egy emberi robot…
BILL: Szerintem ez annál több, szóval inkább a furcsa lenne a legjobb szó rá, hogy kifejezze. Igazából tudjuk, hogy az életünk elég őrült és egyáltalán nem normális. Úgy értem, zenekarként először akkor tűntünk fel mikor 15 évesek voltunk és az életünk teljesen más volt akkor is az átlagos tinédzserekéhez képest. Szóval igen, ez jellemzi a furcsa életünket.
17: Most már értjük! Rendben, mire vagytok büszkék zenekarként?
BILL: Szóval szerintem különösen Németországban, ez elsősorban nagyon különleges, hogy nem tehetségkutatók által toborzott zenekar vagyunk. Most már tíz éve ismerjük egymást és ez elég hosszú idő! Ugyanabban a városban nőttünk fel és nagyon korán kezdtük el és a következő lépés az volt, hogy sikeressé váltunk. Szerintem ez nagyon különleges.
TOM: Szerintem a Tokio Hotelnek van a világon a legjobb gitárosa! (nevet)
17: A kemény munkával sosem gondoltatok még arra, hogy ez túl sok és feladom mindezt?
BILL: Igazából, de! Vannak kemény napok, és néhány olyan nap mikor csak egy átlagos ember akarsz lenni. Mivel Tomnak és nekem elég nehéz végig menni még az utcán is, mivel az emberek mindenhol követnek minket.
TOM: És ott van még számunkra a zeneipar is és nem túl könnyű kezelni.
BILL: Igen, a nyilvánosság szeme előtt nőttünk fel és mindenkinek lehetősége volt kritizálni minket vagy látni a hibáinkat de, ugyanakkor mégis nagyszerű. Szóval igazából nem könnyű, de ezt az életet akarjuk élni. Szenvedélyünk a zene és azt csináljuk, amit akarunk.
17: Mi lenne a legjobb tanács a zeneipart illetően?
BILL: Hallgass magadra és a rajongóidra! Fontos, hogy örülj mindennek, amit teszel. Nagyon hálásak vagyunk, hogy esélyt kaptunk rá, hogy ilyen fajta zenét készítsünk, amelyet akarunk és, hogy remek emberekkel vagyunk körülvéve, akik támogatnak minket.
TOM: Szerintem a legfontosabb, hogy ne hallgass a lemezkiadóra!
17: Különös, de Ne-Yo ugyanezt mondta egy interjúban! Mindenki nagyon nehezen tudja eldönteni, hogy milyen fajta zenét játszotok… Szóval milyet is?
TOM: Új stílus…
BILL: Nem tudom! Szerintem alapvetően ez rock zene de, van benne nagyon sok pop és más stílusok is. Van néhány nyugodt dalunk, mint a „Zoom Into Me” és aztán vannak olyan gitár alapú dalaink is, mint a „Noise”. Vannak elektronikusabbak, mint, mondjuk a „Dogs Unleashed”! Szóval igazából mindennek a keverékbe, amely nagyon bejön nekünk! Így nem válik unalmassá! Plusz mindig is új dolgokat akartunk kipróbálni, de ugyanakkor szerettük volna megtartani a Tokio Hotel stílust. Szeretjük a saját hangzásunkat kialakítani!
17: Bill, te írod az összes dalszöveget, nem érzel nyomást, hogy olyan dalokat írj, amelyek a zenekar többi tagjához is fűződnek?
BILL: Most már hét éve dolgozunk együtt a producereinkkel, szóval tényleg olyanok vagyunk, mint egy nagy család és minden nagyon nyugodt. Néha van némi nyomás, mikor új dalt kell írni vagy új albumot készítünk de, mindig támad ötletem. És elég ember van körülöttünk, és mindenki nagyon kreatív! Ez még csak a harmadik lemez, még sok minden van előttünk.
17: Tom, észrevettük, hogy nagyon sok videó van a blogodban? A saját klipjeitek készítésében is részt veszel?
TOM: Ez inkább úgy működik, hogy mikor írsz egy dalt, akkor már van egy elképzelés a fejedben. Például az album borítója, volt egy egyértelmű elképzelésünk, hogy hogyan akarjuk, hogy kinézzen. Szóval ez mindig így megy, van egy ötletünk a videóhoz és azokról az emberekről, akikkel dolgozni akarunk.
BILL: Igen és szerintem előadóként mindig elképzeled a dolgokat. Tom és én, mindent magunk akarunk csinálni és néha nehéz az időkényszer miatt, de szerintem a legjobb dolog, hogy mindent megtehetsz. Legtöbbször megvan az ötletünk és leírunk mindent aztán megkeressük a megfelelő embert. Szerintem kihívás megtalálni a megfelelő embert, akinek ugyan az az elképzelése.
17: Remek! És mi van a lelki részével?
BILL: Igen, néha kell. A legjobb amit tehetsz, hogy abbahagysz mindent és kimozdulsz a barátaiddal vagy alszol illetve azt csinálod amit akarsz…
TOM: Igen, mert nem erőltetheted.
BILL: Csak hagynod kell megtörténni.
TOM: Igazából nem kényszerítheted magad a kreativitásra.
BILL: Szóval mikor nincsenek ötletek… az egy jel! Akkor csak hazamegyünk!
17: Rendben könnyedebb dolgok: Bill 2010 egyik legszexisebb külsejű embereként jelöltek!
TOM: Szexis (nevet)
BILL: Oh? 2010 legszexisebbe???!!!! Hűha, ez nagyon jó! (nevet) Köszönöm! Ez szuper… egy kicsit azért fura számomra, de szuper!
17: Tetszett már mindkettőtöknek ugyanaz a lány?
BILL: Valószínűleg! Tom és én, mivel egypetéjű ikrek vagyunk, így ugyanolyan az ízlésünk akkor is ha lányokról van szó…
17: Rendben… azt is meg kell kérdeznünk Bill, hogy mennyi idő alatt készül el a hajad?
BILL: Igazából szerintem nem tart sokáig. Reggel csinálom, mikor zuhanyozom, fogad mosok és ilyenek. Az egész folyamat… szerintem talán egy óra?
17: Egy óra?!
BILL: Nem, nem.. Ebbe minden benne van, sminkelés, haj, zuhanyzás… minden! Miért?! Szerintetek ez túl sok?! Szerintem az egy óra még jó! (nevet)
Fordította: Betty, //t-h-b-t.gportal.hu/
TOKIO HOTEL, sure there's the big hair that Bill Kaulitz sports but this group is not just your average "we-look-good-so-it-doesn't-matter-if-our-songs-sucks" type of band!