BILL: Komolyan, N�metorsz�g egy �r�let volt, miel�tt ide j�tt�nk. A dolgok ir�ny�thatatlann� v�ltak. P�ld�ul mikor hazam�sz �s pr�b�lsz egy kicsit elvonulni, mag�n�letet �lni, r�j�ssz, hogy h�ha, ilyen sz�munkra m�r nincs t�bb�.

BILL: Bet�rtek hozz�nk �s tiszta �r�let volt az eg�sz! �s akkor azt mondtuk, “Ok�, kiz�rt hogy itt egyfajta norm�lis �letet tudn�nk �lni.” Pr�b�lkoztunk, de azt�n r�j�tt�nk, hogy ok�, egyszer�en nem �ri meg. Sz�val a d�nt�s nagyj�b�l egy este alatt sz�letett meg, �sszepakoltuk a b�r�ndjeinket, fogtuk az eg�sz csal�dunkat, a kuty�inkat �s mindent, azt�n b�relt�nk egy rep�l�t �s azt�n igen, lel�pt�nk!
TOM: A fontos dolgokat hoztuk magunkkal, itt van nekem Bill, a kuty�k, a csal�d! Magunkkal hoztuk p�r bar�tunkat is, sz�val mindenki itt van, �s van egy hatalmas h�zunk, �s mindenki j�l �rzi mag�t. Sz�val a fontos dolgok, p�ld�ul a csal�d �s a bar�tok mind vel�nk vannak.

BILL: Los Angeles nagyon m�s volt sz�munkra p�ld�ul az �lethelyzet �s a mag�n�let miatt. Megtehet�nk t�k egyszer� dolgokat. Kimozdulhatunk, j�l �rezhetj�k magunkat, norm�lis dolgok.
TOM: Komolyan… kint lenni az utc�n… s�t�lni valamerre… a bar�tokkal l�gni, �s ilyenek. T�nyleg ez volt az egyik f� ok, ami�rt Los Angelesbe j�tt�nk.

BILL: Pumb�nak vesz�nk kaj�t �s m�g p�r dolgot. Pumba im�dja a kaj�j�t.
TOM: Van n�lam t�rl�kend�. Ez mi?
BILL: Pumb�nak erre van sz�ks�ge.
TOM: �n olyat vettem.
BILL: De Pumba Paul Mitchellt szereti.

BILL: L�tj�tok, ez a kis kutya ilyen sokat eszik, hogy ilyen nagy zs�kokat kell vennem.

TOM: Nagyon lass�ak.

TOM: Pumbi, ha?

BILL: Szerintem igaz�b�l ez egy el�g j� tr�kk… mert mikor megvettem �s m�g mindig, olyan aranyos, hogy mindenki meg�ll�t. Sz�val ker�l�m a nyilv�nos helyeket vele, mert az emberek meg�r�lnek.

TOM: Ha egyszer majd szeretn�l megpr�b�lni sz�p l�nyokkal besz�lgetni, akkor csak vidd magaddal Pumb�t �s � lesz a csaj m�gnesed.
BILL: T�nyleg komoly gondot jelent, mikor a kuty�d h�resebb n�lad.
TOM: Igen.
BILL: P�ld�ul, “�, k�sz�thetn�k egy fot�t a kuty�dr�l?” �n pedig, “Ok�” �s �n kimaradok.

F�RFI: H�, aranyos a kuty�d!
BILL: K�sz�n�m!
F�RFI: Sz�vesen. Aranyos kutya.
BILL: L�tj�tok? �n megmondtam!
TOM: Az meg mi? L�szar?
BILL: Igen, gondolom.
TOM: Ott viszi.
BILL: Pumba! Nem, nem, nem! K�pd ki, k�pd ki, k�pd ki! Ez rohadt undor�t�.

BILL: Nem volt inspir�ci� az �let�nkben. Nem volt mir�l �rnunk, nem tudtunk kreat�vak lenni. Nem tudtuk merre menj�nk, hisz b�rmerre mehett�nk volna, de mondjuk Los Angelesben ismert�nk p�r embert �s…
TOM: Amellett, hogy mag�n�letet akartunk, zen�lni is szerett�nk volna. �gy �gy d�nt�tt�nk, hogy van p�r st�di�nk �s dolgoztunk m�r kor�bban p�r emberrel Los Angelesben, �s meg�p�tett�k a saj�t st�di�nkat �s im�dunk Los Angelesben dolgozni.

BILL: Im�dom a n�met kaj�t. Ez olyan, hogy mikor ilyen r�g�ta vagy itt �s azt�n visszam�sz, �s n�met kaj�t eszel, akkor j�ssz r�, hogy milyen j� is az.
BILL: Igen, nem megy�nk vissza t�l gyakran, de minden alkalommal mikor ott vagyok, akkor teljesen �szint�n mondom, im�dom N�metorsz�got! Ha tudn�k N�metorsz�gban �lni, akkor val�sz�n�leg N�metorsz�gban �ln�k!

BILL: Izgatott vagyok �s term�szetesen ideges, hogy megosszuk azt a vil�ggal, amin az elm�lt p�r �vben dolgoztunk. De nagyon izgalmas. Persze a st�di� munka nagyon m�s volt, ahhoz k�pest, ahogy szoktuk csin�lni, mert olyankor nem z�rk�zunk be, prom�zunk, zen�l�nk �s fell�p�nk. �s m�r alig v�rom, mert nagyon hi�nyzik. Hi�nyzik, hogy fell�pjek �s, hogy sz�npadon �lljak.
TOM: Mindent nagy titok �vezett… a fot�k, amiket k�sz�tett�nk, a zene amit csin�ltunk, �s mindent. �s most ezt megmutatni mindig furcsa �rz�s… izgalmas, de fura is.
BILL: Szerintem mindannyian alig v�rjuk, hogy �jra �ton legy�nk egy�tt �s, hogy megint ezt csin�ljuk! Szerintem, mint mindenki, mikor meghalljuk a dalokat, egyszer�en nagyon izgatott� v�lunk, amiatt, hogy mi j�n.

K�vetkez� r�sz: “”Run, Run, Run” forgat�sa” – 2014. szeptember 17.

A ford�t�s Betty (http://www.tokio-h.com/) munk�ja. Ez�ton is k�sz�net �rte.