magazinscan: dream up

Utolsó frissítés: 2009. Szeptember 14. 18:55 | írta:Tomcat

Magazinscans: Dream Up HQ [×04]             Tokio Hotel:“Nem félünk semmitől.” DU:Mit műveltetek ebben a hosszú szünetben? Tom: A tavalyi év végéig turnéztunk szerte a világban. Azután visszajöttünk Németországba, hogy elkészítsük a negyedik albumunkat a stúdióban. Minden nagyon gyorsan történt, mégha a közönség úgy érezte, hogy olyan sokáig vártak ránk. DU: Ezen a nyáron volt esélyetek nyaralni menni? Georg: Sajnos nem. Az első albumunk megjelenése óta - Schrei (So laut du kannst) 2006 júniusa óta, keveset pihentünk. A promóciók, turnék és a lemezflvételek között az élet elég zsúfolt három éve . Bill: Utazással töltjük az időnket, így amikor van egy-két nap szünetünk, akkor hazamegyünk Németországba azokhoz, akik közel állnak hozzánk. Ez Magdeburg, egy kis falu, ahol felnőttünk, hogy feltöltsük az elemeinket. DU: Nem féltek hogy bizonyos rajongók eltávolodtak tőletek? Bill: Nem félünk semmitől. A Tokio Hotel rajongók mindig jelen vannak és sokan még mindig támogatnak minket. Ahhoz a közösséghez szólunk, akiknek olyan sokáig hiányoztunk, nekik ajánlunk fel olyat, ami annyit ér, mint a támogatásuk. Georg: Másrészt nem kényszeríthetjük az embereket, hogy szeressenek minket. Ha az új albumunk elcsábítja az embereket, akkor minden szuper lesz… DU: Milyen lelkiállapotban várjátok a negyedik album, a Humanoid megjelenését? Tom: A nyomás ugyanolyan, mint az előző albumok esetében. Mindig is stresszes volt kiadni egy új lemezt. Kettészakadunk a becsapás félelme és a csábítás elnyomhatatlan késztetése között. Bill: És hogy még rosszabb legyen, a média uralja a híreket. Mindenhol az emberek az új album megjelenéséről beszélnek, mintha nagy esemény lenne. Most, jobban mint valaha, az emberek a sarkon várnak minket… DU: Miért neveztétek az albumot Humanoidnak? Gustav: A Humanoid egy klassz szó, hogy megmutassuk, mennyire emberiek vagyunk, a sikerünk szürrealista, majdnem ésszerűtlen oldala mögött. Ez a cím új fejezetet nyit a zenekar történetében. DU: Milyen környezetben készültek a felvételek? Bill: Ez az album aprólékos munka eredménye. Németország legnagyobb stúdióiban dolgoztunk, de az USÁban is; pontosabban Miamiban és Los Angelesben. Tom: Olyan nagy nevekkel dolgoztunk együtt, mint Guy Chambers aki együtt dolgozott Robbie Williamsszal, Kylie Minogue-gal, Red One-nal és Lady Gagaval, és Desmond Child-dal, aki az Aerosmith-tel ,Jovival, Ricky Martinnal, Kelly Clarcksonnal és a Rasmus-szal dolgozott együtt. DU: Ez a Tokio Hotel új stílusának a tükörképe? Bill: Anélkül, hogy azt állítanánk, hogy ez a zenei kódok forradalma, a Humanoid tökéletesen leírja a banda jelenlegi zenei hangulatát. Egy hangzás ami több, mint rock és érettség. Az elektro hatás sokkal észrevehetőbb, mint korábban. Tom: Zenei szempontból sok benne a basszusgitár, a dobok és a gitár. De a szintetizátor az a hangszer, ami dominál. Ez egy új kozmikus dimenziót nyitott, amit a science-fiction inspirált. DU: Erről beszélve, milyen érzést adtok az album borítójának? Georg: Azt akartuk, hogy a borító a dalokat tükrözze. Ezért vettük Bill arcát, mint egy futurisztikus kísérlet tengerimalacát. Teljesen robotszerűnek, fémesnek és hidegnek tűnik. Három év gondolkodás kellett, hogy megszülessen ez a vizuális kép. Bill: Mégha a banda vezetőjének szerepe nekem jutott, eléggé furcsa volt egyedül szerepelnem a borítón. Nem akarom magamat az előtérbe nyomni vagy elhomályosítani Tomot, Gustavot és Georgot. De végül is, elégedett vagyok a látvánnyal. A banda rajtam keresztül fejezi ki magát… Idézetek Tom fotója alatt: “Van egy új piercingem egy nagyon intim helyen” Billé alatt: “Egyikünknek barátnője van.” DU: Milyen formátumban jelenik meg az új album? Bill: A szokásainkhoz híven, a Humanoid két verzióban fog megjelenni: németül és angolul. A lemez háromféle kiadásban kerül a boltokba: a limitált fan pack, a deluxe edition, és a standard edition. És természetesen a legális letöltések. DU: Miért az Automatisch-t választottátok első kislemeznek? Tom: Egyértelmű volt mind a négyünk számára, hogy ezt a rockdalt válasszuk. Tökéletesen képviseli a banda új zenei irányát. Ez a dal szórakoztató, Bill és én két óra alatt készítettük. A szöveg és a zene hihetetlenül könnyedén született meg a fejünkben. Kezdettől fogva éreztük, hogy ez lesz az első kislemez és nem más. Georg: Plusz, az Automatisch klipje egyszerűen klassz. Dél-Afrikában forgattuk 5 napon át. Mivel a sivatag közepén voltunk, majd megfagytunk. Ott, amikor a nap lenyugszik, az éjszakák jegesek. A kis meteorológiai probléma ellenére Dél-Afrika és a lenyűgöző tájai felejthetetlenek. DU: Honnan jött a külsőváltozásod ötlete? Tom: Miután kilenc éve volt rasztám, úgy éreztem, változtatnom kell. gy nagyon rövidre vágattam a hajamat mert az előző hajviseletemet lehetetlen volt kibontani. Azután vártam, hogy megnőjön és azután kipróbáltam afro-típusú póthajakat, poénból. Mivel nem álltak nekem rosszul, megtartottam. Bill: Részemről 2008 decemberében búcsút mondtam az őrült hajamnak egy kevésbé excentrikus frizura kedvéért. Vékony fekete és fehér póttincseim vannak. Tom cukkol, hogy lemásoltam az előző külsejét [nevet] Gustav: Egyszerűen úgy döntöttem, hogy szemüveget viselek, hogy jobban lássak. Azt hiszem, furcsán nézek ki, de nekem tetszik [nevet]. Egyetértek Billel és Tommal a hajszínben, megkockáztattam egy kicsit sötétebb színt. DU: Van új tetoválásotok és piercingetek? Bill: Igen, van egy tetoválás a bal oldalamon, a hónaljamtól a csípőmig. Németül azt jelenti: “Wie hören nie auf zu schreien, wir kehren zum Unsprung zurück”. Vagyis magyarul : “Nem hagyjuk abba a sikítást, visszatérünk a gyökereinket.” Gustav: Nekem is van egy új tetoválásom. A jobb vádlimon olvasható a kedvenc dalom szövegét, a Hurt Johnny Cashtól. Tom: Billnek , Georgnak és nekem van egy új piercingünk egy intim testrészünkön. A jóízlés megakadályoz abban, hogy elmondjam, hol van pontosan. DU: Reménykedhetünk egy francia nyelvű kislemezben valamikor a közeljövőben? Bill: Sajnos nem. Mégha ez a legnagyobb tervünk része. Őszintén szólva van egy francia felvétel a tarsolyunkban. De néhány okból a kiadónk, a Polydor nem hajlandó kiadni… DU: Szeptember elsején volt Bill és Tom 20. születésnapja. Hogyan ünnepeltétek az eseményt? Bill: A sűrű programunk ellenére ünnepelni akartunk. Egy egész napot töltöttünk a Heideparkban  Saultoban, Németországban. Körülbelül húszan gyűltünk össze, barátok és családtagok. Tom: Hogy elkerüljük azt, hogy megzavarjanak minket, elővigyázatosak voltunk és lefoglaltuk a parkot magunknak. Fantasztikus volt és minden hullámvasutazást élveztünk. DU: Még mindig nincs barátnőtök? Bill: Nem. Egyikünknek van barátnője. A maradék három, beleértve engem, még mindig egyedülálló. Georg: Mivel Bill kiadta a titkomat, feladom magamat. Valójában egy csinos és bűbájos lánnyal élek együtt, akinek a nevét megtartom magamnak. Német. Többet nem mondok…[nevet]