100% joven

Utolsó frissítés: 2009. Szeptember 16. 21:35 | írta: Tomcat

100% JOVEM: Hello srácok, hogy vagytok? BILL: Sok éjszakát töltöttünk talpon és még egy kicsit fáradtak vagyunk. De ettől eltekintve, minden rendbe van! 100% JOVEM: Srácok ünnepeltetek már vagy valami? TOM: Nem, egyáltalán nem. Tele vagyunk munkával és nagyon közel van az album megjelenése. Feszültek vagyunk, és mint, mindig a végére hagytunk mindent. 100% JOVEM: Elégedettek vagytok a „Humanoid” végeredményével? BILL: Én nagyon elégedett vagyok vele. Minden dal tökéletes. 100% JOVEM: Néhány újságíró úgy utal a „Humanoid”-ra mint a „Tokio Hotel visszatérése”. BILL: Évközben végig az albumot csináltuk és azt akartuk, hogy valamilyen módon visszavonuljunk, eltűnjünk… 100% JOVEM: Miért? BILL: Egy részről nem akartam az arcomat látni és a nevemet hallani. Szerettem volna egy kis nyugalmat, hogy a zenére tudjak koncentrálni. De mindig volt valaki, aki nem hagyott minket békén. 100% JOVEM: Például a négy francia lány, akik zaklattak titeket és megbonyolították az életeteket? BILL: Ezek bonyolult helyzetek voltak, amelyek megtörténtek és nem tudtuk elkerülni őket. Ez a dolog a francia rajongókkal, kicsit furának tűnt, mert úgy nézett ki, mint ha megrendezett lett volna. TOM: Az emberek 90%-a azt hiszi, hogy ami megtörténik velünk, az mind megrendezett/kitalált, de pont az ellenkezője. BILL: Esküszöm, hogy ez nem egy kitalált történet. Lehet, hogy ez segít az embereknek abba, hogy legyen egy kis elképzelésük az életünkről. Régóta nincs normális magán életünk. TOM: Ebben az évben megpróbáltunk nem magunkra vonzani a figyelmet. A munkára akartunk koncentrálni. Nem jártunk partykra, otthon voltunk és a stúdióba. Nagyon sok időt töltöttünk Hamburgban, ahol élünk és közben voltunk Los Angelesbe és Miamiba, az Egyesült Államokban. Inkább Németországban maradtunk, hogy több időt tölthessünk a szüleinkkel és a kutyáinkkal. Az album fő része az interneten keresztül készült. Felvettük a vokált és a gitár szólókat Hamburgban és a producerek Los Angelesben megcsinálták a keverést. Skypepal kommunikáltunk velük. 100% JOVEM: Van még magánéletetek? TOM: Nem, semmi. BILL: Például, nem ehetünk nyilvánosan még egy fagyit sem a családunkkal. Csak a kocsinkban lehetünk egyedül, ezért úgy döntöttünk, hogy szerződtetünk egy sofőrt. Az az idő amit a kocsiba töltünk az a szabadság pillanatai számunkra és csak ez maradt. 100% JOVEM: Kicsit elszomorító, amit mondtál. Ez a „csak a kocsiban lehetünk egyedül”. BILL: Így igaz. Ebben az évben szinte mindig a stúdiba voltunk, végül rájöttünk, hogy mindent feladtunk. De megint vannak választásaink. Aztán, meglesz a jutalma. Néha azt gondolom, hogy „Basszus, és én még pénzt is kapok azért amit szeretek csinálni.” Engem ez boldoggá tesz! 100% JOVEM: Mit csináltok a szabadidőtökben? BILL: Dolgozunk. Én és Tom, gyakran nevetünk azon, mikor olyanokat olvasunk, hogy „reklámgépezet a Tokio Hotel mögött” és ehhez hasonló marhaságok. TOM: A csapatunkban tíz ember van, akik kizárólag az együttesnek dolgoznak. Mind a tíz embernek megvan a saját feladata. Mindannyian velünk vannak, így mi is részt veszünk az összes folyamatban. BILL: Tom és én, nagyon maximalisták vagyunk és odafigyelünk mindenre. De ez a MI együttesünk! Mi voltunk azok akik megcsinálták a Tokio Hotelt és az együttessel kapcsolatos fontos döntéseket nekünk kell meghozni. 100% JOVEM: Az új kislemez az „Automatic” már a fülünkbe mászott. BILL: Igen, ez egy olyan dal, amelyet akkor találtunk ki, mikor kocsinkkal utazunk. Rájöttem, hogy egy csomószor használjuk a mindennapokban. Az életünkben több ezer dolog automatikus, és a legtöbbjük pozitív dolog. Ez csak a szerelemben nem érvényes. A szerelem sosem lehet automatikus. 100% JOVEM: De a dal… BILL: Néha előfordul. 100% JOVEM: Néhány kapcsolat tényleg automatikusan működik? TOM: Igen. Mikor idősebb emberekkel vagyok, akkor mindig megkérdezem, hogy hogy tudnak éveken át ugyanazzal az emberrel együtt élni. Nem tudom elképzelni, hogy az egész életemet egy nővel osszam meg. 100% JOVEM: Tényleg? BILL: Én eltudom. TOM: Nem, én nem. Nekem az nagyon sok korlátozást jelentene. Az emberek nagyon könnyen elfogadnak mindent és aztán a kapcsolat monotonná válik. Ismerek idős embereket, akik az egész életüket együtt élték le. Ezt viszont kicsit romantikusnak tartom. BILL: Az emberek nem tudnak mással könnyen együtt élni. Örülhetnek, hogy egymásra találtak. Szerintem lehetséges, hogy valakivel megoszd az életed. 100% JOVEM: Aaaah… BILL: Ha szerelemes lennék, akkor fognám a bőröndjeim és máshol élnék. TOM: Felejtsd el Bill, mi életünk hátra lévő részében együtt fogunk élni. TOM: Ebben az esetben, kell majd egy tolóajtó a ház közepén. Az egyik oldalon élek majd én a barátnőmmel, a másik oldalon meg majd te laksz. 100% JOVEM: Egy házba laktok? TOM: Nem tudunk egymás nélkül élni. Mindkettőnknek megvan a saját szobája és fürdőszobája, de együtt töltjük a napot. 100% JOVEM: Bill, momentán szerelmes vagy? BILL: Nem, de szeretnék. Fáj, hogy folyton ugyanaz a válasz, de jelenleg, senkivel sem vagyok együtt. Szerintem a szerelem lenne az utolsó dolog, ami most megtörténhet az életembe. 100% JOVEM: Miért gondolod így? BILL: Sok ember van, aki a betanult szöveggel akar közel kerülni hozzám. Nem várhatom el tőlük, hogy őszinték legyenek. Ők csak Bill Kaulitzot látják. Legtöbbjük, csak a pénzre gondolnak, na meg néhányuk csak azzal jön, hogy „Stylist vagyok, felakarod venni azt a pólót, amit én terveztem?” Ezt undorítónak tartom. TOM: Nehéz olyannal találkozni, akit bevonhatnánk a mindennapjainkba. Emellett, azzal töltjük az időnket, hogy egyik városból a másikba ugrálunk. Négy éve, nincsenek új barátaink. Először is nehéz megbízni az emberekbe, másodszor minden nagyon gyorsan történik és végül minden felületes. 100% JOVEM: Ez egy nagyon negatív kép az emberekről… TOM: Mindennek van alapja. BILL: Oké, ez egyfajta mentség. Egy kifogás. TOM: De ez az igazság. BILL: De tök jó lenne, ha találkozhatnánk valakivel, akinek tíz éve nincs tévéje és sohasem hallott a Tokio Hotelről. Így mi is egy kicsit „normális emberek” lehetnénk. Mikor az emberek megismernek, akkor már van egy fajta előítéletük velem szembe. TOM: Sokszor megváltozik a véleményük. Megértetjük velük, hogy teljtesen rosszul gondolják. 100% JOVEM: Bill nagyon sok ember van, aki azt mondja, hogy nem szereted a lányokat. BILL: Igen, ez már sokszor előfordult. Ha nem ismernek engem, akkor igen a kérdés ott van a levegőben. Azt gondolhatják, hogy „Sminket visel, a ruhái elég durvák. Igen, tuti meleg.” 100% JOVEM: Ez nem zavar téged? BILL: Nem, egyáltalán nem. Megszoktam már. Az iskolába is ez volt. TOM: Ritkán van, hogy lányok gondolják ezt róla. Mindig volt egy csomó lány, akik őt akarták. Főleg, a srácok gondolják, hogy homoszexuális. BILL: Egy csomó srác ideges lesz és sérti a büszkeségüket, hogy mikor barátnőm volt, és akkor meg azt gondolták, hogy van egy gyenge férfias oldalam is. 100% JOVEM: Az anyukátok nem rég hozzáment az élettársához. BILL: Igen, tök szuper nem? Ez az első házassága. A szüleink sohasem voltak házasok. 100% JOVEM: Nem találjátok romantikusnak azt a tényt, hogy tizenkét év együttélés után ment hozzá? BILL: Igen, nagyon örülök az anyukámnak. A nevelőapánk mindig a zene felé terelt minket. Vele nőttünk fel és mindig is jól kijöttünk vele. TOM: Nagyon jónak találtam az ötletet, hogy összeházasodnak. De nem tudnom elképzelni, hogy én magam megtegyem ezt a lépést. BILL: Mindig azt mondtam, hogy nem fogok megházasodni, de most már nem vagyok ebbe biztos. Ha tényleg nagyon szerelmes leszek, akkor minden lehetséges. Ha megtalálom a lelkitársam, akkor feleségül venném. 100% JOVEM: Szeptember 1-jén 20 évesek lettetek srácok. Nagy lépés volt? BILL: Mindig 18 éves maradnék. Sokkal idősebbnek éreztük mindig is magunkat, mint amennyi voltunk valójában. 15 éves korunk óta dolgozunk és pénzt keresünk. TOM: A 20. év úgy tűnik, hogy nagyon fontos, de alig várom, hogy 21 legyek. Az Egyesült Államokban az a baj, hogy csak akkor ihatsz, ha már elmúltunk annyi. 100% JOVEM: Volt valamilyen tervetek vagy stratégiátók a Humanoid koncepciójánál? TOM: Terv, hát nem igazán volt terv. Volt a basszusgitár, a dob és a gitár és kipróbáltunk egy kis electrot. BILL: Nem akartuk azt, hogy jó akkor csak rockos legyen a hangzás, és így akkor csak egy stílus legyen. Szuper dalokat akartunk készíteni. Hát elég hosszú kreatív folyamat volt. Fordította: Betty, t-h-b-t.gportal.hu/