A Tokio Hotel még a harmadik albumával, a “Humanoid”-dal is célpontja az utálatnak és a csodálatnak 100% visítás-faktor – a német rajongók valószínűleg olyan lelkesen várják a magdeburgi szupersztárok, a Tokio Hotel harmadik albumát, mint  még soha más lemezt. Mégha a kedvenceik most már világméretekben és sok más kategóriában gondolkoznak: a “Schrei” és a “Zimmer 483″ után a négytagú banda a nemzetközi piacot akarja meghódítani a “Humanoid”-dal. Az ikrek, az énekes Bill és a gitáros Tom Kaulitz, akik szeptember elején ünnepelték a 20. születésnapjukat, meg vannak győződve arról, hogy sikerülni fog. Egy interjúban a szabadságról, a bölcsességről, és az irántuk érzett utálatról beszélnek. teleschau: Angolul is kiadjátok az albumotokat. Nemzetközi áttörés jár az eszetekben? Bill Kaulitz: Már az előző lemezeinkről is elkészítettük néhány dalunk angol változatát, így ez nem újdonság nekünk. De igen, már előre elterveztük, hogy minden dalt angolul is megírunk, így készültek a dalok. Sok munka volt vele. teleschau: Tulajdonképpen nem is kell már angolul énekelned, ugye? A rajongóitok már németül tanulnak miattatok… Bill: Igen, ez klassz! De mindig is a hosszú távú célunk az volt, hogy nemzetközi karriert építsünk a producereinkkel. Egyszerűen azt akarjuk, hogy mindenki megértse a dalainkat. teleschau: Egy évet töltöttetek az új albummal. Azt mondják, hogy azért tartott ilyen sokáig, mert Bill mindig talált egy-két elfelejtett dalötletet tartalmazó cetlit a zsebeiben… Tom Kaulitz: A felvétel sokáig tartott, mert sok ötletünk volt. Sok különböző demóváltozat készült, amit Bill vett fel. És amikor egy másik ötletünk támadt, megpróbálod rögzíteni. Bill: Mindig hihetetlen mennyiségű papír van a zsebeimben, ahová az összes ötletemet írom. Mindig teljes a káosz, de tudom kezelni. teleschau: Papír? Nem a digitális generációhoz tartozol, akik a mobiljukba jegyzetelnek? Bill: Igen, végszükség esetén hasnálhatod a mobilodat is, és igaz, a legtöbb ötletem a számítógépemen van. De mindig sokkal gyorsabb leírni egy ötletet ha útközben eszedbe jut valami, vagy valami ilyesmi. teleschau: Dél-Afrikába repültetek, hogy leforgassátok a videót az új kislemezhez, az “Automatisch”-hoz, amelyben klassz sportkocsikkal száguldoztok. Egy megvalósult álom? Tom: Igen, így igaz. Nagyon klassz volt. Mindegyikünknek van már jogsija egy ideje – oké, Gustav már elveszítette a sajátját (mindketten nevetnek) – de elég klassz kocsit vezetni. Egy kis darab szabadságot ad nekünk, mert mindig olyan sok a dolgunk. Amikor egy autóban ülsz és kicsit egyedül vagy, mindig nagyon élvezed. teleschau: A sikeretek egy része a megjelenéseteknek köszönhető. Bill, nemrég fotózáson voltál a divat-guru Karl Lagerfelddel. Nem furcsa, amikor egy olyan embernek, aki a nagyapád lehetne, tetszik a külsőd? Bill: Absolút nem! Épp az ellenkezője. 15 éves korunk óta nálunk sokkal idősebb emberekkel dolgozunk együtt. Ez teljesen temészetes nekünk és nagyon klassz, mert több különböző nézőpontot ismerünk meg. És nagyon büszke vagyok arra, hogy olyan valakinek, mint Karl Lagerfeld, tetszek. teleschau: A 20. születésnapotokat a Heidepark Soltauban ünnepeltétek, e valójában egy kávépartit akartatok 60 évesekkel. Vicceltetek, ugye? Bill: Nem, egyáltalán nem. Ellenkezőleg, szerintünk klassz idősebb emberekkel beszélgetni, mert más témmákról beszélnek veled. Ezért csináltuk meg azt a dolgot Ingriddel és Klaus-szal – ismered őket a TV-ből, ugye? teleschau: A nyugdíjas házaspár a “TV Total”-ból? Bill: Pontosan. Akik mindig mindenhet véleményt fűznek. Tulajdonképpen nagyon érdekes volt velük beszélgetni és kávézni. teleschau: Miről beszélgettetek? Bill: (vigyorog) Nos, majd megnézheted az MTV-n és a VIVA-n! teleschau: Már megismertétek a hírnév árnyoldalát is: Voltak azok a tolakodó rajongók, gyakran kellett költöznötök és aztán Tom verekedése a benzinkútnál és a támadás Gustav ellen. Sok kellemetlen főcím. Bill: Egyszerűen vannak emberek, akik utálnak minket. Mindig tudtuk. Tom és én már kiskorunkban tudtuk. Tomot és engem már kilencévesen megtámadtak és ezernyi emberrel kerültünk bajba akik utáltak minket. És amikor sikeres vagy, néhányan automatikusan is utálni fognak. Nálunk ez nagyobb mértékben történik. Valójában elég boldog vagyok hogy vannak emberek akik nem bírnak minket. Tom: Amíg ilyen érzéseket váltasz ki az emberekből, addig nem kell aggódnod miatta. Forrás: Nordsee-Zeitung.de