Top Of The Pops [×03]    "Egyáltalán nem érdekel minket az utálat! Végre! A Tokio Hotel visszatért, a top of the pops a múltról, a jelenről és a jövőről beszélgetett a fúkkal ... Az új kislemezetek, az "Automatisch"/ "Automatic" egészen másképpen cseng, mint a korábbi Tokio-Hotel-hangzás. Ez az egész albumra jellemző? Bill: Az egész album más, mint az előzőek. Ennek ellenére természetesen felismerhető, hogy mi vagyunk azok. Sok dolgot kipróbáltunk és más hangszerekkel is dolgoztunk, nem csak a basszusgitárral, dobokkal és a gitárral. De akkor is hallható, hogy ez Tokio Hotel! A hangzás felnőttesebben cseng. Úgy hiszitek, hogy a rajongóitok is felnőttek? Tom: Ha az első album rajongói még mindig a rajongóink, akkor ők is automatikusan felnőttek. Tiszta ügy, hogy a rajongóink is idősebbek lettek, ahogyan mi is. Hogy a zene felnőttesebben cseng, ez nem tudatos döntés volt. Nem azzal a tervvel vonultunk a stúdióba, hogy "Most csinálunk egy felnőtt lemezt!" Egyszerűen így alakult! A "Humanoid" ugyanazon a napon jelenik meg németül és angolul. Mit gondoltok, honnan lesz több visszajelzés? Bill: Azt hiszem, az angol albumról több visszajelzést kapunk majd. Egyszerűen azért, mert több országban jelenik meg. De ez nem lényeges. A német egyszerűen hozzánk tartozik. És nem tudom eldönteni, én magam melyiket találom jobbnak és melyiket szeretem jobban énekelni. Mindkét nyelv egy rész belőlünk. Alapjában véve visszatértünk a gyökereinkhez. Amikor zenélni kezdtünk, mindig voltak angol dalaink is. És most ismét van! Írjátok le az új albumot három szóval! Mindenki: Wow három szó! Ez nagyon nehéz! Mit szólsz ahhoz, hogy Fel-foghatatlanul-klassz? (nevetés) Bill: Mindenképp nagyon energiaigényes. Minden dal más. Ezt nem fejezheted ki csupán három szóval. Georg: Ezzel nagyon korlázotnánk magunkat. Bill: Ez egy vegyes album, egyedi hangzással! És ami minden dalban ott van. Milyen nagy volt a siker nyomása a harmadik albumnál? Bill: A nyomás már nagy! De ezt bele kell olvasztani a dalírásba és a felvételekbe. Nem mehetsz a stúdióba olyan gondolatokkal, hogy slágert kell írnod. Egyszerűen azt kell tenned, amit mindig is teszel és amit szeretsz! Tom: Végeredményben nincs mit tenni. Az ember mindig megpróbálja a legjobbat kihozni magából. Amikor a stúdióban vagy, dalokat írsz és  a lehető legjobb albumot készíted - magadnak. Amit nem tudsz megtenni... Ha ott kinn jó mennek a dolgok, akkor szerencséd volt. És ha nem, akkor nem. Ilyen egyszerű ez. Egyértelmű, hogy ott a nyomás. De megpróbáljuk elkerülni a nyomást, mert nem akarunk befolyás alatt lenni. A saját zenénket csináljuk és a legjobbat adjuk magunkból! És remélhetőleg sikeres lesz! A karrieretek igen vad. Rengeteg kitűntetés és éppen annyi pletyka! Kezdettől fogva reflektorfényben vagytok. Hogyan éltétek meg ezeket az időket? Milyenek voltak a csúcsok és a mélypontok? Bill: Az idő éppolyan vad volt, mint mindezt látni és olvasni. Az emberek gúnyolódásai és gyűlölködő honlapjai, akik legszívesebben megöltek volna minket... ez sosem volt új nekünk. Tommal ezt már a suliban megtapasztaltuk. Nem úgy lépek a színpadra, hogy arra gondolok, hogy mindenki szeressen. Tudatában vagyok, hogy sokan utálnak. És ezt teljesen normálisnak találom. Éppen tavaly, amikor az új albumunkat készítettük, akkor jöttünk rá, tulajdonképpen mit csinálunk. Ez egy privát év volt, amikor tudatosan megpróbáltunk visszavonulni a nyilvánosság elől. Sajnos ez nem működött teljesen... és minden, ami nyilvánosságra került akkoriban, csupa magánügy volt. És akkor ijesztő volt rájönni, hogy egyszerűen már nincs magánéletünk! A régi életünk már régen nem létezik... és annak is tudatában voltunk: már nem fordulhatunk vissza. Ezért megpróbál az ember olyan keveset gondolni erre, amennyit csak lehet. Csak előre szabad nézni! A döntést 15 évesen hoztam. És most is így döntenék! Nem bántam meg! Mindannyian tudtuk, mennyi mindent fel kell áldoznunk. És készek voltunk erre! Már sokkal korábban behúzhattuk volna a vészféket. De nem tettük! Senki sem kényszerített erre. Ellenkezőleg! Tudatos módon vagyunk a siker megszálottjai! Egyszerűen mindig többet és többet akarunk. Még egy ország, még egy ország... azt akarom, hogy az emberek ismerjéj meg a zenénket, a bandánkat és engem, mint embert! Hogy érzitek magatokat, amikor látjátok a pletykákat a sajtóban? Tom: Nem törődünk velük! Egész idő alatt dolgozunk és ilyenkor nem azzal foglalkozunk, mennyire sikeresnek vagy sikertelennek állítanak be minket a nyilvánosság előtt. Egyszerűen nincs arra időnk, mindet elolvasni! Korábban mindent összegyűjtöttünk, ami az újságokban rólunk szólt. Aztán abbahagytuk... egyszerűen túl sok volt! Stresszesnek hangzik. Három szóval mondjátok el, milyen volt 2005, amikor a "Schrei"-jal kezdtetek? Georg: Gyors, mindenestre! Bill: Vad és sikeres! Így megvan a három szó! Ha a második és az új album közötti időről írnátok egy dalt, mi lenne a címe? Miről szólna? Bill: Erről az időről már több dalt is írtunk és rajta vannak az új lemezen! De nincsenek konkrét élmények, csak egyszerű érzések, amiket akkor feljegyeztem és egy dalt írtam belőlük. Azt hiszem, az egész album és az album neve, a Humanoid is az tulajdonképpen: a szó jellemzi az egész életünket, most még inkább, mint korábban - emberszerű és semmiképpen nem normális! Van néhány dal az elbumon ami a múltunkkal foglalkozik. Egészen pontosan természetesen a címadó dal, a "Humanoid" is. Mi a kedvenc dalotok az albumról? Bill: Nehéz, mert mindig változik. Tulajdonképpen mindig azokat szeretem a legjobban, amiket legutoljára írtam. Mert ami még friss, az olyan eufórikus. Az "Automatisch"/"Automatic" természetesen az egyik kedvencünk. Ezért lett ez az első kislemez. Máskülönben a "Dogs Unleashed" az egyik kedvenc dalom. A "Hey You"-t is nagyon szeretem. Tom: Nekem a "Komm" egy olyan dal, amit kifejezetten nagyon szeretek.. Georg (félbeszakítja Tomot): Az az én kedvencem is! Tom: Naná! Georgnak mindig az tetszik, ami nekem is.... (nevet) Bill: Ach, "Dark Side Of The Sun" ez is az egyik kedvenc dalom! Oké fiúk, utolsó kérdés: mit felejtettem el megkérdezni? Mit kell még feltétlenül tudnom? Bill: Hey, nagyon nehéz. Tom (Georgnak): Miért van ma a másik oldalon a választékod? Georg: Nem is tudom... ma így jött össze!" "Der Hass ist uns total egal! Endlich! Tokio Hotel ist zurück, top of the pops plauderte mit den Jungs über Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft ... Eure neue Single "Automatisch"/ "Automatic" klingt ganz anders als der Tokio-Hotel-Sound bisher. Trifft das für das ganze neue Album zu? Bill: Das ganze Album ist auf jeden Fall schon anders als sonst. Trotzdem hört man natürlich, dass wir´s sind. Wir haben viele Sachen ausprobiert und auch mal mit anderen Instrumenten gearbeitet als nur mit Bass, Schlagzeug und Gitarre. Aber es ist auf jeden Fall zu hören, dass es Tokio Hotel ist! Der Sound klingt erwachsener. Glaubt ihr, auch eure Fans sind mit gewachsen? Tom: Wenn die Fans der ersten Alben jetzt immer noch unsere Fans sind, sind sie automatisch mit gewachsen. Klar sind die Fans, genau wie wir, auch älter geworden. Dass die Musik erwachsener klingt, war keine bewusste Entscheidung von uns. Wir sind nicht ins Studio gegangen mit dem Plan "Wir machen jetzt eine erwachsene Platte!" Das kam einfach aus uns raus! "Humanoid" wird es in einer deutschen und englischen Version geben, die am selben Tag veröffentlicht werden. Wo, glaubt ihr, gibt es mehr Feedback? Bill: Ich glaube, dass das englische Album mehr Feedback bekommen wird. Einfach, weil es in mehr Ländern veröffentlicht wird. Aber das ist gar nicht das Wesentliche. Deutsch gehört einfach zu uns. Und ich kann mich gar nicht entscheiden, was ich persönlich besser finde und lieber singe. Beide Sprachen sind ein Teil von uns. Im Prinzip sind wir wieder zu unseren Wurzeln zurückgekehrt. Als wir angefangen haben, Musik zu machen, hatten wir immer auch englische Songs dabei. Uns jetzt eben auch wieder! Beschreibt das neue Album mal kurz mit drei Wörtern! Alle: Wow, drei Wörter! Das ist echt schwierig! Wie wär´s mit Un-Fassbar Geil! (lachen) Bill: Es ist auf jeden Fall sehr energiegeladen. Jeder Song ist ja auch anders. Das kann man gar nicht in nur drei Wörtern fassen. Georg: Damit würden wir uns auch zu sehr beschränken. Bill: Es ist ein gemischtes Album, das diesen einen Sound hat! Und der zieht sich durch alle Songs. Wie groß ist der Erfolgsdruck bei eurem dritten Album? Bill: Der Druck ist schon groß! Aber das muss man beim Schreiben und Produzieren der Songs ausblenden. Man kann nicht ins Studio gehen mit dem Gedanken, man muss einen Nummer-eins-Hit landen. Man muss einfach das machen, was man immer gemacht hat und was man auch liebt! Tom: Im Endeffekt hat man das ja auch gar nicht in der Hand. Man selbst versucht immer, das Beste zu geben. Wenn man im Studio ist, schreibt man Songs und macht das bestmögliche Album - für sich. Was anderes kannst du eh nicht machen ... Wenn´s dann da draußen noch gut ankommt, hast du Glück gehabt. Und wenn nicht, dann eben nicht. So einfach ist das. Klar ist Druck da. Aber wir versuchen, uns nicht so unter Druck setzen zu lassen, weil wir's ja eh nicht beeinflussen können. Wir machen unsere Musik und geben unser Bestes! Und dann wird's hoffentlich erfolgreich! Eure Karriere war durchaus turbulent. Massenhaft Auszeichnungen und mindestens genauso viele Gerüchte! Von Beginn an habt ihr polarisiert. Wie habt ihr diese Zeit erlebt? Wie seid ihr mit den Höhen und Tiefen umgegangen? Bill: Die Zeit war genauso turbulent, wie es überall zu sehen und zu lesen war. Die Anfeindungen und Hass-Seiten der Leute, die uns am liebsten umbringen würden ... Das war alles nichts Neues für uns. Tom und ich hatten das schon in der Schulzeit. Ich geh´ja nicht auf die Bühne und denke, dass alle Leute das gut finden. Ich bin mir durchaus bewusst, dass es auch Leute gibt, die das scheiße finden. Und das find´ich auch total in Ordnung. Gerade im letzten Jahr, in dem wir unser neues Album produziert haben, ist uns noch mal klar geworden, was wir eigentlich machen. Das war ja ein privateres Jahr, in dem wir bewusst versucht haben, uns zurückzuziehen aus der Öffentlichkeit. Was leider nur begrenzt funktioniert hat ... Und alles, was in dieser Zeit an die Öffentlichkeit gelangt ist, waren private Sachen. Und daran merkt man ganz krass, dass man einfach kein Privatleben mehr hat! Von dem alten Leben, was man vorher hatte, ist einfach nichts mehr übrig ... Aber wir sind uns bewusst: Zurück geht's eh nicht mehr! Deshalb versucht man, sich so wenige Gedanken wie möglich zu machen. Man schaut nur nach vorne! Die Entscheidung hab´ich damals mit 15 getroffen. Und ich würde mich wieder so entscheiden! Ich bereue das nicht! Wir alle waren uns bewusstm dass wir, wenn wir das durchziehenm auch alles dafür geben. Und wir waren bereit, alles dafür aufzugeben! Wir hätten ja schon viel früher die Notbremse ziehen können. Haben wir aber nicht! Uns zwingt ja niemand zu irgendetwas. Im Gegenteil! Wir sind ja in gewisser Weise auch Erfolgsjunkies! Wir wollen einfach immer mehr davon. Noch ein Land, noch ein Land ... Ich will, dass die Leute unsere Musik kennen, die Band kennen und auch mich ale Person kennen! Wie geht's euch, wenn ihr die ganzen Gerüchte in der Presse mitbekommt? Tom: Wir kriegen gar nicht alles mit! Wir sind ja die ganze Zeit am Arbeiten und da bekommt man gar nicht mit, wie erfolgreich oder unerfolgreich man gerade in der Öffentlichkeit dargestellt wird. Wir haben einfach gar nicht die Zeit, alles zu lesen! Früher haben wir ja tatsächlich alles gesammelt, was über uns in den Zeitungen stand. Das haben wir dann irgendwann aufgegeben... Es ist einfach zu viel! Klingt nach Stress. Beschreibt doch mal bitte die Zeit von 2005, als ihr mit "Schrei" am Start wart, bis 2009 "Humanoid" in drei Wörtern! Georg: Schnell, auf jeden Fall! Bill: Turbulent und erfolgreich! Damit haben wir die drei! Wenn ihr über die Zeit zwischen eurem zweiten und dem neuen Album einen Song schreiben würdet, wie würde der heißen? Worum würde es gehen? Bill: Über diese Zeit haben wir sogar mehrere Songs geschrieben und die sind auch auf dem neuen Album drauf! Das sind aber keine konkreten Ereignisse, sondern einfach Gefühle, die man hat und dann aufschreibt und einen Song draus macht. Ich glaube, das ganze Album und auch der Albumname "Humanoid" sagt´s ja eigentlich: Das Wort beschreibt unser ganzes Leben, jetzt noch viel mehr als früher - "menschenähnlich" und auf jeden Fall nicht normal! Es sind auf jeden Fall einige Songs auf dem Album, die unsere Vergangenheit reflektieren. Ganz speziell natürlich auch der Titeltrack "Humanoid". Habt ihr einen Lieblingssong auf dem Album? Bill: Schwierig, das ändert sich bei mir auch immer mal. Eigentlich mag man immer die Songs, die man als Letztes geschrieben hat, am meisten. Weil die noch frisch sind, da ist man noch so euphorisch. "Automatisch"/"Automatic" ist auf jeden Fall eine Lieblingsnummer von uns allen. Deshalb haben wir uns darauf als erste Single geeinigt. Ansonsten ist "Dogs Unleashed" einer meiner Lieblingssongs auf dem Album. "Hey You" mag ich auch sehr gerne. Tom: Bei mir ist "Komm" ein Song, den ich unheimlich gerne mag... Georg (unterbricht Tom): Das ist auch meine Lieblingsnummer! Tom: Das war ja klar! Georg findet immer das gut, was ich auch gut finde.... (lacht) Bill: Ach, "Dark Side Of The Sun" ist auch einer meiner Lieblingssongs! Okay Jungs, letzte Frage: Was hab ich vergessen zu fragen? Was muss ich unbedingt noch wissen? Bill: Hey, das ist echt schwierig. Tom (zu Georg): Warum trägst du deinen Scheitel heute auf der anderen Seite? Georg: Ich weiß auch nicht... Mit war heut so!"