Tom: … először feladtam, a következő alkalomig. Bill: A producerek persze azt akarták... valahogy mi... nos, egyáltalán nem aggódtak. Teljesen nyugodtak voltak mert azt mondták: Srácok, mindenki veletek akar dolgozni. Majd egyszerűen máshoz megyünk. És az Universalnál meghallgatják a demo kazettát és azonnal lecsapnak rá. Frank Briegmann [Universal Germany]: Akkor azonnal azt mondtuk: Oké, csodálatos. Nos, ha most szabadok, akkor ez az a banda, akikkel feltétlenül dolgozni akarunk. Mostantól a bandát  „Tokio Hotel“ nek nevezik. Most be kell bizonyítaniuk, hogy a banda nem egy egy napig tartó csoda. Tom: Na, egy lemezcégnél nem úgy van, hogy besétálsz és azt mondod: Ah igen, szerintem szuper vagy. Gyere, szerződést kötök veled. És itt a szép zsíros szerződésed.`. Hanem igazából úgy, hogy először el akarják mesélni, hogy működik az üzlet és mit látnak. Bill: `A hajadnak így és úgy kell kinéznie, és a ruháidnak ilyennek és olyannak kell lennie. Jelenleg ki vagyok bukva. Azt akarom, hogy senki ne szóljon bele, hogy nézzek ki. Tom: Ekkor ki kell állnod magadért és úgy ülsz ott, mint egy 15 éves, és felelned, hogy Igen ööö.... Neem, ezeket nem akarom. Ezt és ezt akarom. és Ezt mi így és úgy látjuk. és Ezt és azt akarom csinálni. Bill: És a Stylist-téma elég gyorsan lekerült a napirendről és azután én a saját holmijaimat hoztam magammal és igen. De ez időbe telt. Igen, időbe telt.  2005 júliusában,még az első kislemez megjelenése előtt a Bravo dupla oldalas cikket közölt az „új szuperbandáról“. David Jost: Nos, különböző emberektől hallottuk `“Tokio Hotel“? Ey, ez nem működik! Ez úgy hangzik, mint egy független banda és túl távol áll a tiniktől. Ezt nem fogják megérteni. Túlságosan távoli.` Épp ellenkezőleg! Az első kislemez, a Durch den Monsun, 2005 augusztusában jelenik meg és azonnal hatalmas siker. Egy új rock-szenzáció születése. Bill: Amikor először láttem a videot a TV-ben, videora vettem, mert azt hittem, soha többé nem látom a TV-ben. *nevet* Tom: Teljesen kibuktam otthon. Loitschében ültünk a házunkban, a videonkat néztük a Viva-n és nem tudtuk elhinni. Hihetetlen volt. Markus Kavka. Csak a dalt hallottam és azt gondoltam `A mindenit! Ez egy sláger`. Jörg Pilawa: Nos, részben el kellett ismernem hogy Boah, szuper szöveg! még akkor is ha ilyen fiatal srácok adták elő. [szőke fickó]: Most először egy ilyen hisztéria ahol visító lányok álltak az utcákon. Andy Sellenneit: Praktikus, mondjuk ki, egy epikus siker. Markus Kavka: Természetesen senki nem számított arra, hogy mindenki megőrül ettől. Top of the Pops: Már harmadik alkalommal egyhuzamban az első a hivatalos német kislemezlistkon. The Dome: Itt vannak a srácok, akik Tokio Hotelnek nevezik magukat. Comet 2005: Durch den Monsun! The Dome: Tokio Hotel! A magdeburgi tinédzserek a német zene sztárjai lettek pillanatok alatt. Bill: Először láttam embereket, akik a nevemet visították. *nevet* Akik a banda nevét visították és ez volt... ez volt.. a legnagyobb álom. Abban a pillanatban minden felrobbant bennem. Georg: Nos, a Monsun valójában a nyári szünetben jelent meg és utána mindannyian visszamentünk a suliba. De az iskolában vészhelyzet támadt, amikor a srácok megjelentek az óráikon, rajongók, autogramkérők és újságírók támadták le őket. Tom: Hirtelen ott volt több száz újságíró, rajongó és semmi nem működött az iskolában. Sem a tanárok nem tudtak tanítani, sem a diákok nem tudtak tanulni.  Bill: Ott voltunk mi... a szünetekben a termekben bújkáltunk, az osztálytermekben. A tanárok bezárták a termet és akkor az igazgatónő azonnal hivatott minket, és azt mondta, hogy megoldást kell találnunk mert ez így nem mehet tovább. Itt nem lehet tanítani. Innentől Betty barátnőm /t-h-b-t.gportal.hu/ fordítását olvashatjátok: Részlet a Johannes B Kerner műsorból: JOHANNES B KERNER (műsorvezető): Most abba hagytátok az iskolát?TOM: Igen… BILL: Igen, egy évre. Egy évig szabadok vagyunk. Igen. JOHANNES B KERNER (műsorvezető): Miért? Nem tudtátok összeegyeztetni az időbeosztással, ugye? BILL: Ehm, nem, nem igazán. Szóval, nem igazán működött tovább a megszokott mindennapi iskolai élet. Folyton rajongók voltak az iskola előtt és egy csomó ember a sajtótól… BILL: Persze, ez nekünk tök szuper volt. Azt gondoltam „Remek! Most már tényleg csak az együttesre tudok koncentrálni. Most már tényleg azt csinálhatom, amit csak akarok.” NARRÁTOR: A Tokio Hotel karrierje rögtön elindult egy irányba: egyenesen felfelé. Egy gyerekkori álom válik valóra. BILL: Szóval azt kell, hogy mondjam sokáig tartott a mámor. Szóval csak először egyetlen, egyetlen alkalom volt. Részlet a 2005-ös Cometből: BILL: Wow! Az életünk nagyon gyorsan megváltozott. Minden olyan gyorsan megváltozott és mindez emiatt a dal miatt. Minden a „Durch den Monsun” miatt. Nagyon hálásak vagyunk érte. Oh istenem, nem is tudom, hogy mit mondhatnék. NARRÁTOR: A Tokio Hotel arany és platina lemezt kapott. Megnyerték az összes fontos díjat. A rajongók hisztériája nem ismert határokat, mert Bill arról énekelt, amely tinédzserek millióit megmozgatott. FRAUKE LUDOWIG (német műsorvezető): Úgy vélem, mikor egy ilyen együttes beszél a szívről, igen, akkor mindannyian megértjük. Úgy értem, megérintenek téged is. JÜRGEN VOGEL (német színész): Tényleg mindig így van, mikor azt érzed, hogy „Szóval én átéltem már azt, amit gondoltak és leírtak.” és nagyon jól csinálja. Nagyon jól tudja ezt továbbítani. DAVID JOST (producer): Bill… van benne egyfajta törékenység, és az érzelmes reménykedés is megvan benne ugyanakkor. Úgy gondolom, nem igazán tudják megérteni az emberek Billt, mert ilyen hihetetlen hatással képes lenni másokra. NARRÁTOR: Az első turnén az együttesnek nagyobb helyszínekre kellett váltani, mert átlépték a tízezres határt. A rajongók feltétlenül látni akarták élőben a Tokio Hotelt. FRANK BRIEGMANN (Universal Németország elnöke): Az első nagy csarnokos koncerten több mint 12.000 rajongó volt Németországban. Az tényleg nagyon, nagyon különleges volt. JUTTA LANDKOTSCH (Turné szakács): A lányok tömegesen ácsorogtak és egyszerűen csak kiabáltak, ez olyan volt, amit korábban csak a Beatlesről ismertem. JÖRG PILAWA (német tévé bemondó): Hogy bírtak megbirkózni azokkal a decibel számokkal. JÜRGEN VOGEL (német színész): Szóval ott tényleg kellett a füldugó. Egyszerűen tényleg hihetetlen. NARRÁTOR: Néhány hónappal a „Schrei” album megjelenése után, a többi európai ország is észrevette az együttest. ALEX GERNANDT (BRAVO szerkesztő helyettese): Még sosem volt Németországban egy olyan együttes, amelynek ekkora sikere van a kezdetektől fogva külföldön. Emlékszem, hogy a BRAVO-s kollégáim Oroszországból, Lengyelországból, Magyarországról rögtön hívtak minket és azt mondták: „Szükségünk van képekre erről az együttesről. Egyszerűen nagyszerűeknek találjuk őket.” BILL: Azt kell, hogy mondjam, hogy mindig az internettel kezdődött. Tehát, mindig hatalmas támogatást kaptunk az interneten és nagyon sok honlap volt, amelyen az emberek így kerültek kapcsolatba velünk. És aztán a külföldi lemezcégek is azt mondták „Ej, itt sok ember kíváncsi rátok, és azt akarják, hogy ide gyertek.” FRANK BRIEGMANN (Universal Németország elnöke): A fordulópont, valójában az volt mikor valaki azt mondta „Ez most már sokkal, sokkal de, sokkal nagyobb”, majd megláttuk a visszajelzéseket Franciaországból. NARRÁTOR: Rövid idő alatt a Tokio Hotelnek Franciaországban is olyan sok rajongója lett, mint Németországban. BILL: Emlékszem még, hogy kezdetben, Franciaországban senki sem akarta játszani a német dalainkat. Mert mindenki azt mondta, „Aha, német zene? Hát az nem fog működni.” NARRÁTOR: 2006 végén a Goethe Intézet bejelentette, hogy Franciaországban a német a legnépszerűbb idegen nyelv – köszönhetően a négy fiúnak Magdeburgból. JÖRG PILAWA (német tévé bemondó): Ha arra gondolok, hogy a Goethe Intézet 60 évig mennyire próbálta tanítani a német nyelvet és akkor hirtelen a francia kislányok elkezdenek németül tanulni, mert ennyire szeretik a srácokat. Már többet tettek, mint a Goethe Intézet. MARKUS KAVKA (német műsorvezető): Franciaországban minden tinédzser németül akart tanulni. Azért biztosan, hogy, legkevésbé azért mert a fiatalokat ennek az országnak a nyelve és a kultúrája érdekelte volna. FRAUKE LUDOWIG (német műsorvezető): Ha külföldi zenét hallgatunk, akkor először nem tudjuk lefordítani, csak a dallamot követjük. És a Tokio Hotel esetében, a jó dallam biztosan a nagyszerű fellépéssel párosult, és ezzel a megjelenéssel. Valamit tényleg elértek. NARRÁTOR: 2007. július 14-én a francia elnök meghívására 500.000 ujjongó rajongó előtt játszott a Tokio Hotel. GEORG: Az volt a legnagyobb koncertünk, amit a francia nemzeti ünnepen játszottunk az Eiffel-torony alatt. Természetesen az egyik legnagyobb elismerés volt, hogy német együttesként felléphettünk ott. JÖRG PILAWA (német tévé bemondó): Ahogyan, nagyon, nagyon sokat tettek az izraeli-német barátság kiterjedésének érdekében. Egy német zenekar sem került fel még a listákra, és valószínűleg többet tettek a Németország és Izrael közti kommunikációért, mint sok politikus 60 év alatt. NARRÁTOR: 2007 szeptemberében, nem sokkal a Kaulitz ikrek 18. születésnapja után, a „Monsun” első lett az izraeli slágerlistákon. A rajongók petíciója miatt a Tokio Hotel elment fellépni Izraelbe. A Tokio Hotel első német együttesként jelent meg az izraeli tini magazin a „Rosh Echad” címlapján. BILL: Hihetetlen volt. Hogy jutottunk el odáig. Fogalmam sincs… GEORG: Nagyon furcsa volt, mert sosem jártunk még korábban ebben az országban. Az emberek csak az interneten és a rádión keresztül ismerhetik a dalokat… És ahogy ez terjedt… gyakran nem is vesszük észre. Forrás: http://www.tokiohotelstreetteam.co.uk/fanupdate.php?id=40