Markus Kavka: Nos, itt még mindig rajtuk van a tini-bélyeg. Senki nem veszi a fáradtságot, hogy a tinitömeg mögé nézzen és meghallgassa a zenét és arra a négy fiatal srácra gondoljon, akik az albumon dolgoztak. A dalok angol nyelvű változatai Európaszerte a slágerlisták elején landoltak. Most külföldön is olyan sikeresek, mint otthon Németországban.  Joko Winterscheidt [MTV]: Nemzetközi szinten másképp néznek rád, ha angolul énekelsz. ha Németországból jössz... régóta nem volt banda, akik Németországból jött és angolul énekelt és sikeres volt. Markus Kavka: És tulajdonképpen pontosan ekkor jött el az ideje, amikor a European Music Awards-on felléptek. 2007 novemberében Münchenben a Tokio Hotel nemcsak fellépett, de díjra is jelölték őket. Backstage felvétel: Ma jelöltek minket az “Inter Act” és a  “Best Band” kategóriákban. Nagyon örülünk az estének. Semmi esélyünk nyerni, igaz? De akkor is nagyon várjuk az estét. Joko Winterscheidt: Egy nemzetközi díjátadó, Europe Music Awards: fogalmam sincs hány országban közvetítik. Hány millió ember ül ma este a TV előtt és egy német banda lesz ott. Azt hiszem, a Rammstein után senki más nem tudja megcsinálni. Markus Kavka: Mivel a közönség nagyrésze német és a legtöbbjük húsz év körüli ... akiknek a Tokio Hotel sosem volt nagy szám és most morognak, hogy - Tokio Hotel, mi a fenének?!’. Néhányan még fütyülnek is és ezután lépett színpadra a banda.. Tom: Ott voltunk az  EMA-n. Az első német banda. Még fel is léptünk! És nemcsak, mint egy nemzeti műsorszám benyomva az egyik reklámszünetben, hanem egy igazi fellépést adtunk a műsorban és azt akartam, hogy mi legyünk a legjobbak. Mondtam is, Hadd essen a teremben! és azt mondták, Igen, a háttérben kifeszítünk egy vásznat és majd azon csorof végig az eső újra és újra! És én azt mondtam: Nem! Igazi esőt akarok, hogy igazán nedvesek legyünk a színpadon. Gustav: A nagy probléma az volt, hogy a vizet adagoló gombot 9 másodperccel előtte kellett megnyomni… és akkor zuhogott le a víz.  Halleluja. Az volt… az volt a para. Georg: Nagyon feszültek voltunk. Tom: Röviddel előtte még nem volt tisztázva, minden müködik-e rendesen. Markus Kavka: 10 European Music Awards-n voltam. Ennyi MTV Video Music Awards-n is voltam az USAban és ilyet ritkán éltem át. Három és fél percen belül több mint 10.000 ember hangulata változott meg teljesen ezután a dal után. Pontosan ezzel a fellépéssel a Tokio Hotel átlépett a tinilányok bandája státuszból a komoly színvonalú német rockbanda státuszába. Az este meglepetése: az European Music Award-ot a legjobb internetes fellépésért a Tokio Hotel kapta. Interjú felvétel* Bill: Olyan volt mint egy filmben és azt gondoltam ‘Nem!’ És mindenkire rá kellett néznem és majdnem sírtam és azt gondoltam ‘Ne bőgj! Ne bőgj!’ Tom: Ey, hihetetlen. Az ember ilyet csak madonna kezében láthat vagy nem? Olyan szuper. Most megérett az idő az USA meghódítására. A Tokio Hotel lemezszerződést kapott egy lemezcégtől, amelyik már 50 Centet, Gwen Stefanit és Lady GaGát is világhírűvé tette. Azonban az USAban a sikerhez vezető út is rögös. Tom: Mindezek utén hogy Amerikába jössz és az emberek azt mondják  ‘Oh igen, ez klassz. Európai banda vagytok, irtó sok díjat nyertetek Európában.' Tojnak erre. Így van. Senki nem ismer itt minket. Bill: Reggel nyolctól éjjel 11-ig a hotelszobákban ültünk és interjúkat adtunk iskolai magazinoknak, kisebb újságoknak és így tovább. Amíg valami komolyabb újságíró nem kezd el velünk komolyan foglalkozni. Tom: Például a rádió nagyon fontos Amerikában és itt Németországban például kiadtunk egy lemezt anélkül... tulajdonképpen minden lemezünket eddig... anélkül hogy a rádiókban játszották volna. Ez Amerikában elképzelhetetlen.  Jojo Wright [Kiss FM]: A Tokio Hotel talán a legőrültebb, legfurcsább banda, akikkel valaha találkoztam. Klassznak találom, hogy amikor látod őket, sosem felejted el őket többé. A dalok ütősek és minden gyerekhez szólnak az egész világon. A munka megtérült. A próbakoncertek Los Angelesben és New Yorkban órák alatt teltházasak lettek. Collien Fernandes: És ami a Tokio Hotelt egy kicsit jellemzi: egyszerűen mások mint a többiek. Ilyet Amerikában még nem láttak. Ilyen még nem volt. Markus Kavka: Valószínűleg senki nem gondolta volna, hogy egy ilyen banda innen származhat. A banda nem engedélyezett magának szünetet. Az amerikai utazés után azonnal tervezték a harmadik európai turnét. Azután a sokk… Bill: Nem voltam túl jól. Rekedt voltam és észrevettem, de tudtam... hogy természetesen fel kell lépnem, hogy énekelnem kell és ez nem volt kérdés. Bemelegítettem a hangomat és már észrevettem: Hm, ez ma megerőltető lesz. A színpadon álltam és... rajtam a fellépőruhám és úgy néztem ki, min mindig. És a terem teljesen tömve. 10.000 ember. Egyszercsak észrevettem, hogy nem jön ki hang a torkomon. Ott álltam fenn és semmi... csak hangfoszlányok. Nem tudtam már irányítani. Annyira szégyelltem magam abban a pillanatban, mert azt gondoltam, mit gondolhatnak az emberek. Senki sem tudta, mi történt. Tom: Már észre lehetett venni, az egész terem kicsit nyugtalan volt és mindenki kérdezgette: Mi van? Valami nincs-... nincs rendben.  Bill: Már mindenki idegesen bámult. Oldalt a csapat nézett. Mindenki tudta: Oké, valami nagyon elcseszte a dolgok rendjét. és azt akartam, hogy mindenki tudja: valami nincs rendben a hangommal. Nem csak berekedtem.  A szünetben nyilvánvaló lett: Bill nem léphet fel többé. Bill: Azután lementem a színpadról, átöltöztem és mindenkit odahívtam. Tom: És valahogy odamentünk a színpad mögé és azután csak arra emlékszem, hogy egy munkatárs odajött hozzám és azt mondta ‘Tom, Tom, Tom gyere a sátorba!’ Bill: Először teljesen összetörtem. Teljesen kész voltam. Nagyon sírtam. Egyltalán nem volt semmi hangom. Még 18 koncertünk volt hátra, azt hiszem. Az volt a legrosszabb, ami történhetett, Tom: Végül is minden erről szólt. Csak a hangja miatt tudjuk mindezt elérni. Nos ha többé nem tudott volna énekelni, azzal mindennek vége lett volna. Egyik napról a másikra. Bil visszautazott Németországba hogy szakorvosokkal konzultáljon. A banda lemondta a turnét. *bejátszás a lisszaboni koncert lemondásáról* Tom *a színpadon*: Ma nem tudunk fellépni. Bill sajnos ma nem lehet velünk. Bill úton van Németországba hogy megvizsgáltassa a hangját. Bill: A világom alapjaiban rázkódott meg. Az egész életemet erre építettem. A hangomra. Minden erre épült.. Georg: Abban a pillanatban hihetetlenül sajnáltam Billt, mert pontosan tudtam hogy... mennyire látja a saját felelősségét és mekkora teher ez a számára most.. Forrás: http://www.tokiohotelstreetteam.co.uk/fanupdate.php?id=41