2009.10.19. 100 Prozent Tokio Hotel (5. rész)

A fordítás Betty (//t-h-b-t.gportal.hu/) műve! Köszönöm neki. ^^ GEORG: …milyen teher volt a vállán akkor. BILD főcím: „Tokio-Bill hangja tönkre ment az énekléstől?” BILL: És… aztán jött az a pillanat, mikor az orvos azt mondta nekem „Oké, nem ússza meg gyógyszerekkel. Meg kell, hogy operáljuk.” NARRÁTOR: Az elmúlt évek keményen megterhelték a gégéjét és ez tartós gyulladáshoz vezetett.Főcímek: BILD: „Tönkre ment a hangja! Meg kell operálni a gégéjét!” BILD: „Csak a műtét mentheti meg Bill hangját.” BILD: „Tokio-Bill: Az orvosok cisztát távolítottak el a torkából!” GEORG: Persze mindenkibe felmerül „Hm, vajon olyan lesz, mint régen és vajon Bill újra képes lesz majd énekelni?” DAVID JOST (producer): Ritkán láttam olyan letörtnek Billt, mint abban az időszakban. NARRÁTOR: A műtét után az együttes kénytelen volt szünetet tartani. Bill két hétig egy hangot sem szólhatott. BILL: Két hétig egyáltalán nem beszélhettem, és az orvos ott ült előttem és azt mondta: „Rendben, most énekeljen egy hangot.” Annyira ideges voltam! Annyira ideges voltam. Nagyon féltem, hogy másként fog szólni és aztán a hangom kristálytiszta volt. Kristálytiszta hangom volt. NARRÁTOR: Mindenki nagyon megkönnyebbült. A Tokio Hotel folytathatta diadalmenetét, hogy meghódítsák az Egyesült Államokat és 2008 májusában egy fesztiválon tértek vissza New Yorkban. Egy dedikálás, a Times Square-n található lemezboltban káoszba fulladt. Több mint 1.000 rajongó akarta látni a németeket. A Tokio Hotel volt a nap együttese. Részlet a Conan O’ Brien Showból: CONAN O’ BRIEN (műsorvezető): A következő vendégeimnek számos slágere van szülőföldjükön, Németországban. Itt fognak ma az amerikai televízióban debütálni ma este legutóbbi albumokról a „Scream”-mel. Izgatottan várjuk, hogy hallhassuk. Kérem, fogadják sok szeretettel a Tokio Hotelt. COLLIEN FERNANDES (műsorvezető): Tökéletesen tükrözik a kor szellemét, és nem csak Németországban, hanem mindenhol a világban. OTTA WAALKES (német komikus): És persze ez a legnagyszerűbb, hogy egy német együttest az egész világon elismernek és ennyire sikeresek. NARRÁTOR: Az amerikai rajongók száma ugyanolyan gyorsan nőtt, mint a koncertekre való igény. A Tokio Hotel 2008 augusztusában az Egyesült Államokban turnézott. Aztán Dél-Amerikába is elutaztak. Részlet a Tokio Hotel TV-ből: TOM: Mexikó – Ez az! NARRÁTOR: Úgy tűnt az együttes sikere számára többé nincsenek határok. OLIVER POCHER (német humorista): Ilyen még sosem történt. Nem számít, hogy melyik országban jelennek meg, az emberek egyszerűen megőrülnek értük és különösen nagy dolog, hogy egyik díjat kapják a másik után. NARRÁTOR: 2008 szeptemberében a Tokio Hotelt jelölték az amerikai MTV Video Music Awards-on legjobb új előadóként. JOKO WINTERSCHEIDT (újságíró, műsorvezető): Ez nem Németország, hanem Los Angeles és csak állsz ott és azt gondolod, „Csípjetek meg! Ez csodálatos.” Hihetetlen, hogy milyen messzire jutottak. NARRÁTOR: Belépőjüknél a magdeburgi srácok úgy döntöttek, hogy követik mottójukat „Csináljuk nagyban”. JÄCKI HILDISCH (turné menedzser): Addig az amerikaiak vontatottan haladtak és csak utána jöttek a németek… azzal a hatalmas… bár azért nem nézett ki olyan rosszul. Részlet az MTV Video Music Awards-ból a vörös szőnyegről: MTV MŰSORVEZETŐ: Micsoda belépő. És a tetején ott van egy együttes: a német Tokio Hotel. BILL: Leszálltunk a vörös szőnyegen. Maga volt a pokol, ami ott folyt.TOM: Aztán végig sétáltunk a vörös szőnyegen. Őszintén szólva, ez volt a leghosszabb vörös szőnyeg, amit valaha is láttam… és még soha nem láttam annyi kamera stábot egy helyen. NARRÁTOR: Mindenki megőrült az új német előadókét és a sikeres zenekarnak ez a díj is nagyon különleges. TOM: Mindenki iszonyatosan izgult és folyton azt kérdezgették, „Hogyan értékeljük az esélyeinket?”… Részlet a vörös szőnyegen készült interjúból: BILL: Nagyon örülünk, hogy itt ülhetünk majd és mikor elkezdik majd sorolni a jelölteket azt hiszem, egyszerűen mindannyian csak azt várjuk, hogy a saját nevünket hallgassuk. Ehm, azt hiszem ezúttal tényleg nincs esélyünk. Ezt tudjuk. TOM: Mi… őszintén szólva… szóval egyáltalán nem számítottunk rá. Részlet az MTV Video Music Awards-ból: CHACE CRAWFORD & LAUREN CONRAD (amerikai színész, valóság show szereplő): És eljött a legjobb új előadó pillanata… Aki kapja… Tokio Hotel! GEORG: Persze, mindenki erről álmodik természetesen… és végül megtörtént, ami több mint csodálatos. NARRÁTOR: Egy német együttes sem kapta meg korábban még ezt a díjat. A Tokio Hotel rock szenzációvá vált. COLLIEN FERNANDES (német műsorvezető): Ez szinte mindig egyértelmű, nem számít, hogy milyen kategória. Ha a Tokio Hotel jelölve van, akkor a Tokio Hotel nyerni fog. Alapvetően mindig. NARRÁTOR: A semmiből a slágerlisták csúcsára vezetett az út: a Tokio Hotelnek sikerült. Viszont mindennek ára van… JOKO WINTERSCHEIDT (újságíró, műsorvezető): Egy ilyen fantasztikus karrier, mint az övék, azzal együtt jár, hogy a magánélet tekintetében vannak árnyoldalai is. FRANK BRIEGMANN (Universal Németország elnöke): A zenekart mindenhol ismerik. Felügyelet nélkül egy lépést sem tehetnek. És természetesen ez nagyon sok következménnyel jár. BILD főcím: „Őrült lányok vadásznak a Tokio Hotelre.” NARRÁTOR: A legtöbb ilyen dolog nem túl kellemes. Különösen, mikor a mindez túl megy a rajongói szereteten vagy egyszerűen irigység. BILD főcím: „Miért borult ki ennyire Tokio-Tom?” BILD főcím: „Miért borult ki Tom? Álarcos lányok vadásznak a Tokio Hotelre.” ALEX GERNANDT (BRAVO szerkesztő helyettese): Aztán ott volt Gustav esete is, mikor egy magdeburgi klubban fejbe vágták egy üveggel. Senkinek sincs szüksége az ilyen dolgokra. BRAVO főcím: „A hegek örökre megmaradnak!” FRANK BRIEGMANN (Universal Németország elnöke): Természetesen az ilyen sikernek vannak hátrányai is. BILL: Az ilyen pillanatokban jössz rá igazából, hogy milyen életet is élsz. Az ilyen pillanatokban veszed észre, hogy milyen nagy… szóval néha ilyenkor azt gondolom… TOM: Mert egyszerűen nem létezik a Tokio Hotelen kívüli élet. Szóval.. egyszerűen nincs más választásod. Egyébként is folyton úton vagyunk a Tokio Hotellel és… ez vezetett ehhez az élethez, amit 15 évesen választottunk. Vagy ezt csinálod, vagy nem tudom… NARRÁTOR: Szinte négy éve, a Tokio Hotel folyamatosan úton van. A szállodák az otthonuk és az együttes a családjuk. Nem ismerik a normális hétköznapi életet. BILL: A pizza rendeléssel kezdődött. Mit csinálsz, mikor pizzát akarsz rendelni és azt mondják „Mondaná a telefonszámát és a nevét?” Úgy gondolom, ezek olyan dolgok, amelyekre sokáig nem is gondolsz. Általában erre senki sem gondol. És… habár Tom és én még mindig „Bill és Tom Kaulitz” vagyunk. Mint mindig. És ezért számunkra a Tokio Hotel nem egy fajta munka vagy ilyesmi, hanem inkább az életünk. TOM: Egy életen keresztül veled lesz. Valójában, nem is tudod, hogy mi van a világban. Ha ki akarunk mozdulni, akkor is mindig van velünk néhány testőr, vagy mindent előre meg kell tervezni… És ez egyáltalán nem megnyugtató. Sosem lehetsz szabad… NARRÁTOR: Magánélet: nulla. Kapcsolat a barátokkal: nehezen. Születésnap a turnén: normális. Ha a Tokio Hoteles fiúk tényleg ünnepelni akarnak, akkor csak egymás között van rá lehetőségük. Bill és Tom 20. születésnapjukra kibérelt egy egész vidámparkot. GEORG: Ez egyszerűen… az életem, az álmom… az én egyetlenem és mindenem. És a másik három srác a legjobb barátom és nem akarok enélkül élni. BILL: Egyszerűen nem akarok most arra gondolni, hogy mit fogok kezdeni az életemmel. Mert tudom, hogy hoztam egy döntést egyszer és az óta csak egy irányba megy. NARRÁTOR: Az út a siker felé. Az elmúlt négy évben a Tokio Hotel többet ért el, mint bármely más német együttes korábban és még nincs láthatáron a vég. TOM: Együttesként már tényleg megdöntöttünk néhány rekordot… de még többet akarok. GUSTAV: Újra repülni akarsz. Újra idegeskedni akarsz. Újra A-ból B-be akarok cipelni az öt bőröndödet. DAVID JOST (producer): Ami ennyire sikeressé teszi őket, az egyszerűen a zenekar erejében rejlik. ANDY SELLENNEIT (korábbi BMG vezérigazgató): Hogy mi a legfontosabb a Tokio Hotelnél. Szívvel-lélekkel popsztárok. FRAUKE LUDOWIG (német műsorvezető): Megízlelték a sikert. Tudják milyen érzés és a génjeikben/vérükben van és nem akarnak a húszas éveik elején nyugdíjba vonulni. Egyáltalán nem. JOKO WINTERSCHEIDT (újságíró, műsorvezető): Azt hiszem, olyan hatalmas ambíciójuk van, hogy nem hiszem, hogy ez lenne az út vége. Inkább olyan, mintha az elején járnának. Most kezdődik csak el igazán. TOM: Azt hiszem, rossz lenne, ha most egyszerűen csak hátradőlnénk és tudnánk, „Ugyan már, most már mindent elértünk.” Szóval azt hiszem, sosem akarok eljutni erre a pontja. És magam is tudom, hogy soha nem is fogunk eljutni oda. Igen, mindig folytatni fogjuk… mindig megyünk majd tovább és mindig, jobban és jobban. Azt hiszem, csináljuk majd amíg csak bírjuk. GEORG: Igen. Source: http://www.tokiohotelstreetteam.co.uk/fanupdate.php?id=42