NE TÖRŐDJ VELE [...] “Sok embernek van elképzelése rólunk és ezért eléggé automatikusan reagálnak. Különösen találkozókon, amik minden nap automatikusan történnek.” (Bill Kaulitz) Mit jelent nektek a “Humanoid“? Bill: A dalban sok különböző dallam és hatás van. És pontosan ez az, amit a "humanoid” jelent nekünk: az érzés, hogy széttépnek és nem tudod, hova tartozol. Megszabadultunk a hagyományos dalszerkezetektől és úgy építettük fel a dalt, mint egy történetet – emelkedőkkel és bukásokkal. Hogyan jött amúgy ez az új hangzás? Tom: Csak ki akartunk próbálni néhány új dolgot. Megvannak hozzá a legjobb technikai lehetőségeink. Az volt a célunk, hogy hatalmas dalokat alkossunk, bennük valami új hangzással. Bill: Valójában sok alapos munka fekszik benne. Az elmúlt napok alatt alig aludtunk és az utolsó percekig dolgoztunk. Tom és én vagyunk az album társproducerei! Hogyan kell elképzelni a dalkészítési folyamatot a Tokio Hotelnél? Tom: Eddig a dalaink 90%-át akusztikus gitárra írtuk és utána azt néztük, hogyan tudnánk bekapcsolódni a stúdióban. Ezúttal azonban ott helyben a stúdióban komponáltunk és vettük fel az anyagot. Bill: Például a producereink játszottak nekünk valamit és azt mondták: valami ilyen és ebben az irányban. Azután Tom gitározott hozzá vagy én énekeltem valamit mellé. Mindig másképpen íródtak és készültek a dalok. Az “Automatisch“ úgy hangzik, mintha vissza akarnátok tükrözni azt, amit néhányan rátok, mint híres srácokra vagy bandára vetítenek: hogy "megcsinált" banda vagytok és úgy működtök, mint valami gépezet stb. Bill: Kiváló, hogy valaki látja ezt! Pontosan ezt akartuk kifejezni. Sok embernek van elképzelése rólunk és eléggé automatikusan reagálnak ránk. Különösen találkozókon, amik minden nap automatikusan történnek. Alig egy-két emberben van némi őszinteség, amikor találkozunk velük. A Tokio Hotelnek meg kell felelnie egy sikeres nemzetközi  banda igényeinek. Ez egyértelműen ellent mond a pop-termék szemléletmódnak… Bill: Ruhák, dalszöveg, zene: nekem ez mind összetartozik. Végülis, ez mind egy érzés, amit ki akarunk fejezni. Nagyon szeretem magamat fotózni és odavagyok a divatért. Így mindig sok kicsi álmomat megvalósíthatom. [Billnek] Az az elképzelésünk támadt, hogy lemásoltad Tom frizuráját, mivel ő nem akarta a tiédet. Tom [nevet]: Mondjuk így. Egész életemben ideál voltam Bill számára. Bill: Amikor a raszta mellett döntöttem, egyáltalán nem is gondoltam a Toméra – mert azt gondoltam, hogy az övé ronda! Azok olyan természetesek voltak. És én teljesen más rasztákat akartam. Volt olyan időszak, amikor nem vonzottatok magatokra semmilyen figyelmet? Bill: Amikor az egyikünk egyedül ment valahova, az nem érdekelt senkit. Azonban mindenki azonnal rólunk beszél, ha együtt bukkanunk fel. Mert mindketten olyan különbözően nézünk ki. Tom: Ez már régóta így van. Bill: Nincs jobb annál, mint egypetéjű ikernek lenni. Nem tudom másként elképzelni. Tom és én, igazán egyek vagyunk, lélektársak vagyunk. Egy napot sem bírunk ki egymás nélkül. Félretéve a lelkesedést, bizonyára sok ember van, aki fél ettől a hatalmas egységtől. Tom: Sokszor találkoztunk már ilyenekkel! Éppen ezért tettek minket külön osztályba hetedikben. A tanárok azt mondták, a véleményünk túl erős volt nekik. Bill [nevet]: Ha Tom és én egyetértünk valamiben, akkor másnak nincs esélye. Elég kemény. Főleg a többieknek a csapatban. Valószínűleg a ti összetartozásotok iker létetekre nem tesz eleget a mai, versenyszellemű társadalom igényeinek. Bill: Igen, ez valami egészen különleges. Tom: Mindenki mindig azt gondolja: milyen extrémek, hogy olyan eltérően öltöznek és hogy még beszélnek is egymással. Bill: Csak gondoljunk erre a sorra: Milyen már, hogy egy hip hop-őrült együtt lófrál egy fickóval, aki festi a szemét? Egy eléggé toleráns társadalom álmát élitek. Mert klassz lenne, ha a hip hop őrültek és ezek a nőies srácok jól kijönnének egymással. Bill: Jól kijönnének, igen, pontosan! Tom: Azt hiszem, az emberek hihetetlenül jól kiegészíthetik egymást ha többet lennének együtt. Mivel mindenkinek más a véleménye, hála Istennek, az egyik irtózatosan jól kiegészítheti a másikat. Eléggé sokkoló, hogy a tanáraitok gúnyoltak titeket. Végülis, nekik kellett volna megvédeni titeket a bántalmazóktól! Bill: Igen, pontosan. Ehelyett a tanár azt mondta Tom új osztálytársainak, hogy közösítsék ki Tomot, amikor magatartási okokból elválasztottak minket. Tom: Ez csak a másnap derült ki! A legjobb barátom abba az osztályba járt és elmondta nekem. Bill: Habár, nem engedtük, hogy megtörténjen. Tom: Mindig is vegyes érzelmeket keltettünk az emberekben. Ez remek felkészülés volt a mai napokra. Végül is a rajongók szeretnek titeket ezért a bátorságért és nagyszerű, hogy inspiráljátok a lányokat, hogy még kreatívabbak legyenek. Bill: Dalokat írnak, demókat készítenek és rajzolnak, és ezeket a kezünkbe nyomják, bármerre is járunk. Igazán klassz. [...]