kattints a fotóra a többi scannért! MADE IN GERMANY - Előszó Három albumba került, hogy a Tokio Hotel felnőjön. Most már mindannyian érettebbek és be vannak oltva a pop-rockra. A négy német hatalmas visszatérésee az erőteljes dalokkal. Ez az ökumenizmus talán az első rajongóktól ered, de biztosan sokak száját be fogja majd fogni. Különösen azokét, akik már többször megpróbálták hasonlítgatni a „Humanoid”-ot másokhoz (alapvetően a Coldplaytől a Depeche Modeig, Nenától a New Orderig…). De ez nem több egy alázatos és őszinte megközelítésnél, takargatás nélkül, hogy újabb utalásokat tegyenek ezekre, még akkor is, ha nem is teljesen emészthető meg? Talán valóban ez dominált akkor mikor írták a harmadik albumot. Az első két lemeznek elsöprő sikere volt, így a négyesnek esélye sem volt, hogy figyelmen kívül hagya a média nyomását. Cikk Egy hónappal a Tokio Hotel harmadik stúdió albumának, a „Humanoid”-nak a megjelenése előtt, lehetőségünk volt egy teljes órát eltöltenünk szemtől szembe az együttessel. Bill Kaulitz, Tom Kaulitz, Georg Listing és Gustav Schäfer elmeséli boldogását egy meghitt légkörben. Szerda, szeptember 2. Este hat óra van, mikor belépünk Párizs egyik legdrágább szállodájába. Egy történelmi emlékmű az Avenue Montaignen, a 8. kerületben. A Plaza Athenee egy luxus szálloda, ahol a luxus rímel az eleganciára. Egy gyönyörű hely, ideális, hogy találkozzunk a német együttessel. Besurranva a több száz rajongó között érkezünk meg, akik alaposan utána jártak kedvenc együttesük minden megmozdulásának, mióta felkelt a nap. A biztonsági szolgálat nagy diplomáciával üdvözöl bennünket. A sűrű tömeg nyugodt és fegyelmezett maradt és ez mindenki számára megkönnyítette a munkát. Végre beléphettünk a fenséges bejáraton erre az igazán rendkívüli helyre. Világ szenzáció Odabent egyszer csak egy hostess nagyon kedvesen felvezet minket a lépcsőn, egy csoport kíséretében. Végig mentünk egy klasszikus XVI. Lajos korabeli stílusú termen és találkozunk a négyes egyik emberével (staff), aki azt javasolja, hogy iPodon hallgassunk meg négy új dalt egyfajta világ szenzációként. Mellettünk, a menedzsment a Paris Match-től jött kollégáinkkal tárgyalnak egy érzékeny témáról, Gustav balesetéről. A július 13-ról július14-re virradó éjjel, a dobost a „The Club” nevezetű diszkóban bántalmazták szülővárosában, Magdeburgban. Egyből felhívták rá a figyelmet, hogy a Tokio Hotel tagjai inkább a zenéjükről akarnak beszélni, a magánéletük helyett. A nagy francia hetilap aztán elkezdi az interjúját. Az egész együttes nem szívesen megy ki az erkélyre biztonsági okokból és inkább azt választják, hogy gyorsan fotóznak eggyet a folyosón. Időközben, Trip Fontaine a fotósunk, beállítja műtermét a másik szobában. Csak a végső igazitásokra van már idő és a fiúk belépnek a szobába. Mindeki üdvözli a másikat, emlékszünk a szép emlékekre a korábbi találkozásokról. A légkör humoros és erre a német viccek nyújták a biztosítékot! Ami Trip Fontainet illeti, kamerája mögül meglepődik, hogy az együttes sokkal természetesebben viselkedik/pózol, mint máskor. Felnőttünk Már 20:00 múlt, mikor visszatérünk a társalgóba a négy fiúval, nem pazarolták az időt. Fegyelmezettek és profik, készen állnak, hogy németül válaszoljanak a kérdéseinkre. Akkor még pontosan egy hónap volt hátra a „Humanoid” megjelenéséig. Bill hirtelen meg is osztja velünk első gondolatát. „Felnőttünk, az első két albumunkhoz képest, a „Schrei”, amely 2006-ban és a „Zimmer 483” 2007-ben jelent meg. A „Humanoid” első élesebb ütemei, rögtön meggyőztek minket a Tokio Hotel hangzását illető radikális változásról.” Bill csodálatos hangja, Tom erőteljes gitárjátéka, Georg keményebb basszus gitárja és Gustav lenyűgöző dobolása pazar és futurisztikus egységet alkot. „Azt akartuk, hogy több dolgot is kipróbáljunk. Nem voltunk elégedettek csak a gitárral, basszusgitárral és dobbal. Nagyon sok féle hangzást kipróbáltunk a szintetizátoron. Plusz régóta nem írtunk semmit sem. Szóval ezúttal úgy döntöttünk, hogy időt szakítunk rá és arra koncentrálunk, hogy új dalokat készítsünk és vegyünk fel.” Magunk készítettük! Valóban, a Tokio Hotel már az album nyitó dalának, a „Komm” első dallamaiban is megjeleníti ezt. A japán hangzású fuvoláktól a ’90-es évek beli Depeche Mode szintetikusabb vonalaiig, a kivitelezés egyszerűen fenséges. „Nagyon örülünk a végeredménynek, talán azért is mégjobban mert mi magunk készítettük!”, teszi hozzá Bill, nyilvánvaló büszke magára. „Minden egyes új dalunkhoz, számos változatot készítettünk, hogy minden esetben a legjobbat választhassuk ki. Köszönhetően a magas szintű technológiának, jól szórakoztunk néhány dalunk dance és rock változatán. Őrületes volt látni, hogy egy dal milyen különböző módon tud szólni!” És Tom még hozzá teszi huncut mosollyal: „Nagyon sok időt töltöttünk ezzel az albummal, így már nem meglepetés számunkra!” Így a németek keményen dolgoztak, hogy elvárásaiknak megfelelő eredményt kapjanak. A gyönyörű balladában, a „Lass uns laufen”-ben a zenekar megmutatja lírai oldalát is zavarba ejtő virtuozitással. Biztos, hogy ez lesz az album egyik legjobb dala és a Tokio Hotel egyik jövőbeli klasszikusa. Egyenesen sportkocsikkal száguldoztunk! Ellentétben azzal, amelyet sok ember hinni akar, a németek egyáltalán nem olyanok, mint ahogy beállítják őket. Múlt pénteken (augusztus 14-én), a Tokio Hotel a londoni reptérről jelentkezett élben, miközben útba voltak Dél-Afrikába, hogy leforgassák a kislemez, az „Automatisch” videóját. Bill egy bizonyos érzésre emlékszik. „Őszintén, a forgatás nagyon nehéz volt számunkra. Mikor valaki Afrikára gondol, akkor hajlamosak azt hinni, hogy meghalnak a melegtől az emberek. De a tél kellős közepén mentünk oda, és nagyon hideg volt! A sivatag kellős közepén öt napig, elég fárasztó kaland volt, de még is kivételes!” Ami a testvérét illeti, sportkocsijával száguldozott. „Számomra könnyebb volt, mert nekem meg van a jogosítványom. A kötelezően előírt próba időszak Németországban véget ért számomra. Billnek még decemberig kell várnia!” Most már tovább léptek a gokartozásról (DVD – „Tokio Hotel TV – Caught on Camera”) a nagyobb autókra („Automatisch”). „A videóhoz, az az ötletünk támadt, hogy milyen nagyszerű ezt a dalt a kocsiban hallgatni. A sivatagi táj lehetővé tette számunkra, hogy minél gyorsabban mehessünk, miközben eszveszett ritmusok szólnak. Az „Automatisch” forgatása alatt, tényleg azt éreztük, hogy magasabb sebességbe kell kapcsolnunk!” Mindenki egyenlő! Mostantól kezdve, az együttes azt tervezi, hogy hogyan folytassák nemzetközi sikerüket. Így, október 2-án a „Humanoid” egyszerre fog megjelenni németül és angolul. Bill támogatja ezt a stratágiai lépést. „Az angol egy világnyelv. A környezetünk része. Magától értetődött a döntés, hogy mindkét nyelven megjelentetjük az albumunkat. Azt akarjuk, hogy a rajongók egy szinten legyenek, mikor ugyanazt a zenét hallgatják egy időben. Angolul és németül énekelni, mindenki számára lehetővé teszi, hogy egyenlő legyen, főleg, hogy senkit sem ér hátrány.” Az énekes nem tervezi, hogy más nyelven is énekeljen. „A dalszövegek megírása és a videók leforgatása két változatban már így is kétszer annyi időt vesz igénybe, mint kell. Franciául felvenni, még több időbe telne.” Mindig is lelkiismeretesek voltak a Tokio Hoteles fiúk, de így, hogy felnőttek, még inkább. Az új dalok bizonyítják leginkább az érettséget, különösen mikor Bill az emberi evolucióról a „Menschen suchen Menschen”-ről és a „Kampf der Liebe”-ben található fájdalomról beszél nekünk. „Az emberiség témája nagyon megfog engem. A tény, hogy ha arra gondolunk, hogy fokozatosan teljesen át fog alakulni „humanoiddá”, azért egy elég pozitív kilátás a világ számára. Még akkor is ha, nyiltan azt gondolják, hogy az emberek mindig a gépek mögött lesznek, és nem pedig fordítva!” Rock’n roll lesz! Érzékeny az őket körül vevő világ, a négy német még inkább odafigyel a rajongóira. Augusztus 18-án, jelent meg az interneten az első kislemez, az „Automatisch” részlete, és még Bill és Tom is felcsatlakozott a számítógépével az internetre, hogy meghallgassák. „Arra törekedtünk, hogy a legtöbb véleményt meghallgassuk és megértük a rajongóink reakcióját, ami nem számít, hogy mennyire eltérőek. Ez nagyon érdekel minket. Fontos, hogy megértsük a hozzászólásaikat és tudjuk, hogy hogyan fogják fogadni az új albumot.” Habár Tom elismeri, hogy ez nehéz feladat. „Egész életünket a számítógép előtt tölthetnénk, hogy megtudjuk mások véleményét!” Még akkor is ha az együttes úgy tűnik jól kezeli a világméretű sikert, Bill óvatosan játszik azzal, hogy mit hoz a jövő. Idézi és példaként a pop királyát említi. „Megdöbbentett MJ halála. De nem akarok erről többet mondani, mert szerintem az emberknek nincs viszonyítási alapuk, közben meg kihasználják a halálát, hogy reflektorfénybe kerüljenek.” Szerény és becsületes, Bill nyugodta az együttes jövőjét illetően. „A hangszalagomról történő ciszta eltávolítás simán ment, a hangom rendbe van. Így, készen állunk rá, hogy jövő év elején újra turnéra induljunk. Rock’n roll lesz!” Türelmetlenül várjuk, hogy visszatérjenek Franciaországba. Fordította: Betty, //t-h-b-t.gportal.hu/