Exkluzív Interjú: Bill:“ Mindent el akartam dobni !“

 

Ilyen elgondolkodó még sosem volt Bill! Csak a BRAVO-ban, a Tokio Hotel frontembere elmondja, milyen szomorú néha ...

Egy hangstúdió rejtőzik Berlin-Schöneberg egyik hátsó udvarában. Az épület első emeletén áll Bill Kaulitz [20] a BRAVO-olvasó Norával [13] a felvevőfülkében. Nora nyerte meg a BRAVO „Arthur und die Minimoys 2„-játékát. Bill játssza a főszereplő Arthurt. Most azonban a Tokio Hotel énekese csak Norával törődik, segít neki a felvételek közben. Jól megértik egymást, Bill sokat hülyéskedik, végig nevet. Mégis a következő BRAVO-interjúban egy egészen más oldalát mutatja meg hirtelen ...

Bravo: Bill, boldog vagy?
Bill: A karrieremmel tökéletesen boldog vagyok. Az albumunk, a „Humanoid“ szuperül fogy. A legtöbb európai országban sikeresebbek vagyunk vele a slágerlistákon, mint az utolsó lemezünkkel! Bárcsak a magánéletem is ilyen jól menne. Nem tudom, mire lenne szükségem, hogy elégedett legyek, - de nem vagyok az.

Bravo: Valami ötlet, mitől függ?
Bill: Talán, mert nincs időm, hogy igazán tudjak annak örülni, amit megélek. Nem tudom megünnepelni vagy élvezni a sikerünket. Mivel mindig valami újat kell csinálnom. És még mindig hiányzik az életemből a szerelem. Sajnos ...

Bravo: Hogyan tudnád megtalálni? Segíthetünk? ...
Bill: Magam sem tudom. [sóhajt] Sok ember van, aki valóságshow-kban próbál társat találni. “Bill in Love„ ez egyáltalán nem nekem való lenne. Egy kamera előtt megpróbálni beleszeretni egy lányba - ez nem megy. Sajnos az, hogy valakit megismerhessek, nagyon valószínűtlen. Nem járok sehova, még vásárolni sem!

Bravo: És miért szöksz meg és mész el a testőreid nélkül?
Bill: Őszintén szólva egyáltalán nem akarom kipróbálni, sőt, félek ettől! Éppen Európában nehéz nekem, egyedül elmenni egy klubba. Amikor ott vannak a testőrök, mintha egy fotózáson vagy dedikáláson lennék. Úgy érzem magam, mint egy állat az állatkertben. De ez természetesen hozzátartozik a sztár-léthez. Talán megismerek valakit a zeneiparban – ki tudja ...? Amikor igazán eljön a szerelem ideje, akkor az bizonyára véletlen.

Bravo: Legalább magaddal elégedett vagy?
Bill: Néha magamat sem bírom elviselni. Nem nézem meg magamat fellépések után – k nem állhatom magam a TV-ben. Az is idegesít, ha valamiin sokáig gondolkozom. Hogy sokszor nyugtalan és izgatott vagyok. Mindig kétszer ellenőrzöm, hogy be van-e zárva az ajtó. Tízszer megnézem, nem felejtettem-e el valamit. Azt hiszem, egyszerűen nyugodtabbnak kell lennem.

Bravo: Félsz a jövőtől?
Bill: Igen. Ki tudja, mit csinálok 5-10 év múlva? A rémálmom az lenne, ha egy irodában kellene a számítógép előtt ülnöm. Ez egyszerűen nem nekem való. Már az iskolában is voltam gondjaim a tekintéllyel. Egyszerűen nem bírom, ha parancsolnak nekem. Remélem, mindig a magam főnöke lehetek.

Bravo: Gyakran kiborulsz vagy nagyon türelmes típus vagy?
Bill: Nagyon érzékeny vagyok, gyakran kiabálok a többi fiúval vagy a team tagjaival, ha valami nem úgy történik, ahogy nekem tetszik.

Bravo: Hogyan zajlik egy veszekedés a Tokio Hotelnél?
Bill: Korábban verekedtünk is. Ma lelki terror alatt tartjuk egymást ...
Bravo: Komolyan?! Hogyan kell ezt elképzelni ?
Bill: Nem beszélünk egymással. Vagy szándékosan lemondjuk egymás időpontjait. Amikor nagyon várok egy fotózást, és Tom mérges rám, akkor titokban lemondja a fotózást. De másnapra már legtöbbször elmúlik a düh.

Bravo: Modta már valamelyikőtök veszekedés közben, hogy: “Elegem van! Kiszállok!“?
Bill: Hangosan még nem mondta ki senki, de gondolatban már mindannyian! Voltak pillanatok amikor azt gondoltam: Ezt nem akarom már, mindent eldobok! És mindig van olyan is, amikor azt gondolom, hogy egyszerűen csak időt akarok magamnak.

Bravo: Milyen szituációban érzed, hogy ez már túl sok neked?
Bill: Ha nem gondolom tovább vagy elfogynak az ötleteim. Vannak napok, amikor csak a dolgaimat akarom pakolászni és legszívesebben egy évig nem is hallanék a bandáról. De a végén a rajogókra gondolok, az erőre, amit adnak és a sok örömre, amit az ad, hogy én lehetek a Tokio Hotel frontembere.