A popmese
Néhány évvel ezelőtt csak egyek voltak a számtalan iskolai banda közül. Eközben a Tokio Hotel srácai meghódították az egész világot. Októberben jelenik meg a harmadik CD-jük a nemzetközi piacon. Martin Langeder egy egészen különös sikertörténetet mesél el.
Az ötlet Bill Kaulitz fejében az autóban Los Angelesbe menet született meg. Éppen a stúdióba tartott, amikor az új dal címe az eszébe jutott: "Automatisch". Normális esetben napokba vagy éjszakákba telik, mire elkészül egy új dal. Ezúttal minden egészen gyorsan ment. Bill elhalasztotta a tervezett munkát a stúdióban. Alig két óra alatt az ötletéből megszületett egy dal.

A dal a popbanda harmadik CD-jéről való, ami október elején kerül a boltokba. Többezer rajongó várja az új CD-t. Bill és a bandájának története egy popmese. Így történt: négy, kelet-német tini egyszerűen zenélt - és Németországban, egész Európában és Amerikában ünnepelik őket. 2005 óta Bill és a zenésztársai 5 millió CD-t adtak el. Egyetlen újonnan felfedezett német bandának nem volt ekkora sikere.
Minden Lipcsében kezdődött. Ott született 1989. szeptember 1-én, két hónappal a Berlini Fal leomlása után, Bill Kaulitz és az ikertestvére Tom. A gyerekek Magdeburg közelében nőttek fel. Bill énekelni kezdett, a bátyja Tom gitáron játszott. Mindkettőjüknek egy célja volt: rocksztárok akarnak lenni. Amikor a Kaulitz-testvérek 12 évesek voltak, a barátaikkal, Gustav Schäferrel és Georg Listinggel megalapították a bandájukat, a  Devilish-t.

Bill már korábban is szeretett a figyelem középpontjában állni. Egy Halloweenparty után kezdett el sötét nadrágokat és trikókat hordani, lakkozni a körmeit és feketére sminkelni a szemeit. Tiszta, szomorú hangja lett az ismertetőjegye, akárcsak a tupírozott haja. Az osztálytársai kicsit őrültnek tartották - sokan csúfolták. De Bill folytatta. Falusi mulatságokon lépett fel a bandájával, versenyeken vett részt és mindenhol fellépett, ahol volt színpad.
2003-ban egy producer jelent meg a banda egyik koncertjén. El volt bűvölve. Zene- és énekórára fizette be a srácokat és együtt találtak ki egy új nevet a bandának. A "Tokio Hotel" állítólag két dolgot is szimbolizál.: Tokio - távoli, exotikus országok. Hotel - sok utazás. Bill magára tetováltatta a Tokio-Hotel-logót, egy egymásbaolvadó T és H betűket, még az első kislemez, a Durch Den Monsun 2005-ös megjelenése előtt.

A terv működött. Bill, Tom, Gustav és Georg azonnal meghódította a német és az osztrák slágerlistákat. Más bandákkal ellentétben közelebb álltak a célközönségükhöz: a 6-13 éves lányokhoz. A Tokio Hotel a tinik problémáiról beszélt, az első szerelmi bánatról vagy éppen az elvált szülők témájáról. Pontosan ez az érzelmi káosz a témája azoknak a dalaiknak, amik balladaként indulnak és erős refrénnel bontakoznak ki. A címek mottója, mint a  "Durch Den Monsun", "Rette Mich" vagy "Schrei": mégha problémád is van, tartsunk össze - együtt erősek vagyunk.

Alex Gernandt a tinimagazin Bravo-tól még egy vonást ismert fel, amelynek a banda sikere köszönhető: a "Tokio Hotel különböző személyiségeket egyesít - mint a , Metallica vagy a Rolling Stones. Ez jellemzi a jó bandát." Az érzékeny Bill mellett ott a rámenős rasztás Tom , a Britpopper dobos Gustav és a realista basszusgitáros Georg.
A diákokból külföldön gyorsan szupersztárok lettek. Franciaországban például sikoltoznak a lányok, amikor Bill a színpadra lép. Alex Gernandt mesél egy párizsi koncertről: "A francia lányok minden dalszöveget együtt énekeltek a bandával. Szóról szóra. Majdnem akcentus nélkül", mondja a Bravo-újságíró. "Máshol ez elképzelhetetlen lenne." A római metró utasai hirtelen graffitiket láthattak, a bandatagok nevével és olyan mondatokkal mint "Ich liebe dich".

A Goethe-intézet és más nyelviskolák is hasznot húznak a Tokio Hotelből. Hirtelen rengeteg fiatal akart németül tanulni. Az Interneten keresztül a bandát más országokban is megismerték, ahol a média még mindig nem számolt be róluk. Izraelben a rajongók aláírást gyűjtöttek, hogy a banda egy koncertet adjon náluk. 6000 ember írta alá a petíciót - és a banda valóban eljött egy koncertre Tel Avivba.

2008-ban a banda a popzene hazájába utazott. Az USA-ban újabb lelkesedést keltett Bill, Tom & a csapata. A rajongók 2000 Dollárt is hajlandók voltak fizetni a koncertjegyekért a feketepiacon. A hivatalos jegyek ára nem volt több 20 Dollárnál. Még a komoly New York Times is beszámolt a német srácok koncertjéről. Ehhez jöttek az észak- és dél-amerikai MTV díjátadókon kapott kitűntetések.
De a sikernek vannak kevésbé szép oldalai is. Már régóta testőröknek kell vigyázniuk a fiúkra. 2009 tavaszán kiderült, hogy egy négy lányból álló francia csapat követte a bandát. Néhány héttel később a dobos Gustavot megverték egy diszkóban.

A banda azonban a harmadik CD-jével ismét zenei jellegű figyelmet akar kelteni. Az új CD a Humanoid nevet viseli - egy szó a Science-Fiction világából. A rajongók elekronikus dallamokat hallhatnak, amiket régi rockdallamokkal kevertek. "A Tokio Hotel a Depeche Mode-ra emléketet engem. Akik 30 évvel ezelőtt tinibandaként kezdtek és azóta a rajongóikkal együtt nőttek fel", mondja a Pop-szakértő Gernandt. "Ezen az úton haladhat Bill és a kollégái."
Talán a Tokio Hotel is együtt öregszik majd a rajongóival. Bill és Tom eközben már 20 évesek lettek, mos már teljesen a zenére tudnak összpontosítani. Kicsit megkésve nem sokkal ezelőtt érettségiztek le egy Online-iskolában - mindketten nagyon jó érdemjegyekkel."