BILL: Jó reggelt!
GIANLUCA FELLINI: Helló!
TOM: Szia!
GIANLUCA FELLINI: Jó találkozni.
TOM: Helló mindenki!
BILL: Sziasztok!

BILL: Ez az én egyedi Buffalo cipőm. Igen, ez lesz aztán a kaland.

BILL: Láttam az interneten, hogy valaki úgy rakja össze őket, mint a puzzle darabokat. Fotózás márciusban, aztán Tokio Hotel TV, és blablabla. És pont ugyanúgy van, mint ahogy 2009-ben csináltuk.
TOM: Amúgy minden albumnál ugyanígy csináltuk. 4 év… szünet… fotózás és klip forgatás… 1 év… album készítés.. maradt egy hónap az évből.
BILL: Mikor egy dalt “keverünk”, azt mondják, “Jaj, most meg már DJ-k lettek”. Ez vicces.
TOM: De ezután csinálok egy DJ albumot. Amúgy is minden rólam szól, szóval… Csak én leszek a színpadon, ahogy DJ-zem. Én vagyok a sztár.

BILL: Tom úgy akart kinézni, mint egy…
TOM: Hercegnő, szakállal!
BILL: Tom úgy akart kinézni, mint egy hercegnő a klipben. Így azt mondtuk, hogy nem alkalmazunk sminkest és majd én megpróbálom kihozni belőle a nőt, ami igazából nem is olyan nehéz.
TOM: Komolyan, te vagy a királynő, így neked megy ez a legjobban.
BILL: Nem, nagyon könnyű, mert látom a belsődben a…
IKREK: A nőt!
BILL: Folyton ragyog. [vágás] A szakállal és a többivel szinte úgy nézel ki, mint Conchita Wurst. Nagyon közel állunk hozzá.
TOM: Tudom, hogy közel.
BILL: Szükségünk van még egy kis szempillaspirálra.
TOM: Kell még a ruhád és már meg is vagyok.

GIANLUCA FELLINI: A dal arra ösztönzött minket, hogy mindent fekete-fehérben forgassunk. Nagyon sok apró kis részlet lesz benne. Szóval láthatjuk ahogy Bill szeme keveredik Toméval, és ajak az ajakkal. Alapvetően próbáltuk megteremteni az intimitást. Körben nagyon sok sötétet akartam és azok a kis villanykörték, amelyek lelógnak majd az “égről”, de ugyanakkor a saját kis “csillagos világukban” is lógnak. Meg akartuk tartani az egyszerűséget, mert “eltűntek” egy időre, így megbeszéltem a srácokkal, hogyha visszatérnek, akkor egy olyan image-t akarnak, amely a zenéről szól… hogy zenélnek. Így szerintem ez az egyik legegyszerűbb módja, hogy csak a zongorát és az énekhangot használjuk. A legegyszerűbb módja, hogy csináljunk valamit, hogy kreáljunk valamit és, hogy szeressük a zenét.

GIANLUCA FELLINI: Jól néz ki.
BILL: Nagyszerű.
GIANLUCA FELLINI: Jó lesz, ha ebben a magasságban énekelsz a mikrofonnal?
BILL: Igen.
GIANLUCA FELLINI: Tökéletes.

BILL: Lazítunk a stúdióban. Csak úgy lógunk.
TOM: Pihenünk. Felvesszük a kényelmes szerelésünket, és csak úgy lógunk.
BILL: Pár gyertyát égetünk és csak szórakozunk.
TOM: Volt egy nagyszerű dallamom a zongorán, csak ki akarjuk próbálni… és talán te is…
BILL: Én majd megpróbálom elénekelni. Csak jammeljünk egy kicsit és…
TOM: Meglátjuk mi lesz.
BILL: Meglátjuk mi lesz. Talán írunk egy új dalt. Ki tudja?
TOM: Jó lenne valami olyan, mint a “Run, Run, Run”.
NŐ: Oké srácok. Készen álltok?
BILL: Igen, kész vagyunk.
TOM: Tökéletes időzítés.
NŐ: És az állat…

GIANLUCA FELLINI: Szükséged van segítségre?
BILL: Tu-tu-tu-tu. Meg vagyok!

BILL: Az első klipünk forgatásán vagyunk, amit a “Run, Run, Run”-hoz készítünk. Most pedig készen állunk, hogy elkezdjük.

GIANLUCA FELLINI: Zene!

BILL: Jó. Egy kicsit fárasztó a fények miatt. A fények miatt, mert a fények olyan meghittek.
TOM: Nagyon meghitt.
BILL: De egy cigaretta és a kávé csodákat tesz.
TOM: Napi egy cigaretta távol tartja az orvost, ugye?
BILL: Igen.

GIANLUCA FELLINI: Mehet a stroboszkóp. Stroboszkóp fény!!!

GIANLUCA FELLINI: Zene!

GIANLUCA FELLINI: Oké kész vagyunk. Ennyi!
TOM: Köszönjük! Viszlát!

Következő rész: “Csajok és fegyverek”– 2014. szeptember 24.

A fordítás Betty (http://www.tokio-h.com/) munkája. Ezúton is köszönet érte.