JoJo Wright interjú – 4. rész

JOJO: Helló, itt JoJo Wright a Tokio Hotellel! Akkor folytassuk. Sokáig el voltatok tűnve, mert szünetet tartottatok.
TOM: Elég sokáig igazából.
JOJO: Meddig? Igazából azt szokták mondani, hogy ez egy nagyon veszélyes dolog, mert a rajongók új arcokat keresnek. De a ti rajongóitok ennél erősebbek, sőt talán még erősebbek lettek.
TOM: Igen, nagyon intenzívek, imádjuk őket és nagyra értékeljük ezt.
BILL: Igen. Mindig is nekünk volt a legjobb rajongó táborunk, szóval tényleg őrületes.
TOM: Még ez idő alatt is nyertünk rajongói díjakat, miközben dolgoztunk az albumon…
BILL: Nagyon támogatóak, pedig nagyon hosszú ideig várakoztattuk őket. Tavaly már készen álltunk, hogy kiadjuk az új albumot, de aztán visszakoztunk, mert nagyon jól éreztük magunkat a stúdióban, így úgy döntöttünk még egy évet a stúdióban töltünk és amúgy is maximalisták vagyunk.
TOM: Mindenki azt hiszi, hogy őrültek vagyunk.

JOJO: Miért? Mit gondoltok a rajongók miért… jobban mondva miért van meg bennük ezt a hozzáállás, hogy nem fordultak el tőletek? Nagyon sok rajongó tábor van, de nem tudom, mennyien lennének képesek 5 év után is hűségesek maradni a kedvenc előadójukhoz?
TOM: Szerintem ez nekem köszönhető.
JOJO: Igazad van.
BILL: Igen. Tom olyan jóképű… Nem őszintén szólva nem tudjuk, ez talán valami családi dolog lehet, együtt nőttünk fel, hasonló korosztály vagyunk. Fogalmam sincs.
TOM: Nagyon sokat turnéztunk, és mikor turnéztunk…
BILL: Igen, akkor kialakult egyfajta kötődés. Nem tudom.
JOJO: Srácok veletek mi a helyzet? Tudom, hogy ti ketten Los Angelesben éltek, ti Németországban maradtatok, vagy…
GEORG: Igen, ott maradtunk Németországban.
JOJO: Így milyen gyakran találkoztok?
GEORG: Elég gyakran, mármint jó párszor találkoztunk.
TOM: Semmi sem változott, hol ők jöttek Los Angelesbe, hol mi mentünk Németországba, szóval így találkoztunk. De sok mindent az interneten keresztül vettünk fel.
JOJO: Értem. Szóval most már megjelent az új album. Ha igazi Alienek vagytok… ugye még Alieneknek szólítjátok őket?
BILL: Igen. Így.
JOJO: Jó, csak hogyha esetleg megváltoztattátok a nevüket vagy nem tudom…
BILL/TOM: Neem.
JOJO: Szóval ha igazi Alienek vagytok, megszállott rajongói ezeknek a srácoknak akkor már megrendeltétek, de mit mondanátok azoknak, akik még nem a rajongóitok. Miről szól ez az album?
BILL: Igazából ez nagyon más ahhoz képest, amit korábban csináltunk. Lényegében az egész albumot Tom készítette velem, mint…
TOM: Ismét Tomról szól minden.
BILL: Igen… Mindig utálom, mikor azt mondják, hogy “Ó, ez a legszemélyesebb albumunk bla-bla-bla”. De sokáig tartott és tényleg minden egyes lépésben részt vettünk és rengeteg dalt írtunk, és Tom nagyon sokat dolgozott az albumon. Igazából 4 évbe telt, mivel 4 évvel ezelőttig nem nagyon dolgoztunk rajta, de most lényegében az egész albumot mi készítettük. Nagyon személyes, és nagy hatással volt rá a Los Angeles-i éjszakai élet és az a szabadság, amit Tommal kaptunk azzal, hogy ideköltöztünk. Inspirált minket az élet egy teljesen új szempontból, valamint az, hogy végre szórakoztunk, jól éreztük magunkat. Nagyon elektronikus lett, és ez végül is a Los Angeles-i életünkből fakadt.
JOJO: Szóval, hogy ha valaki… Tegyük fel valaki nem ismerte a Tokio Hotelt és mondjuk, lejátssza a legutóbbi albumot, aztán a mostanit. A borító fekete és aztán melléteszi a mostanit, olyan mintha két különböző zenekart látna?
TOM: Mondjuk… de azért még felismerhető.
BILL: Ezt akartuk. Szerintem még mindig felismerhető, de tényleg sokat változtunk.
TOM: Sokkal több elektronikus zene van rajta, sokkal több programozást igényelt, de ugyanakkor vannak rajta hangszerek is.
BILL: Mikor a legutóbbi albumot felvettük 19 évesek voltunk, most pedig már 25 évesek vagyunk és a kettő közt rengeteg minden történt. Az élet zajlik, felnősz, megváltozik az ízlésed…
TOM: Hirtelen Billnek szakálla lett, szóval tiszta őrület.
JOJO: Rövid haj, még több tetoválás. Rendben, az album megjelent, Alienek vegyétek meg! Régóta, 5+ valahány évet vártatok rá, szóval vegyétek meg és élvezzétek! Ne töltsétek le illegálisan! Vegyétek meg! Találkozunk később.

A fordításért köszönet illeti Betty-t (http://www.tokio-h.com/).