4  éve az ikrek Bill és Tom Kaulitz Los Anglesbe költözött, hogy a rivaldafényen kívül élvezzék az életet. Most visszatértek egy új albummal. Interjú Bill Kaulitzcal és Gustav Schäferrel, melyben a szünetről mesélnek, illetve, hogy miért nem igazi visszatérés a visszatérésük. Az egykori tini zenekar épp most jelentette meg új albumát, a „Kings of Suburbia”-t. Előtte a négy fiú 4 évre eltűnt. Az ikrek Bill és Tom Kaulitz (25) Los Angelesben kötött ki, míg Gustav Schäfer (26) és Georg Listing (27) időközben sok mindent csinált. De az új album ismét sikert hozott, rengeteg országban az első helyen nyitott.

FOCUS: Jó érzés lehet tudni, hogy még mindig létezik a rajongótáborotok.
BILL: Nagyon szuper! Hihetetlen volt, hogy még ez alatt a 4 év alatt is díjakat nyertünk időnként. A rajongóink mindig szavaztak ránk, miközben igazából semmit sem csináltunk. A rajongóink hihetetlenül támogatnak, pedig ez nem magától értetődő. A szünetünk előtt mindenki azt mondta nekünk: „Nem tehetitek ezt, ezzel kinyírjátok a karriereteket.” De mi döntöttünk, mert nem akartunk olyan albumot készíteni, amit nem szeretünk vagy csak félig jó. De nekünk szükségünk volt erre az időre. És végül is nem nyírta ki a karrierünket.

FOCUS: Tommal miért költöztetek 2010-ben Los Angelesbe?
BILL: Már nem éreztük itt jól magunkat. A karrierünk miatt nem volt magánéletünk. Hiányzott az egyensúly. Miután betörtek a házunkba, azt mondtuk magunknak: Nem fogunk magunknak itt új házat keresni, hogy ismét egy börtönt alakítsunk ki, amin még csak ki sem látsz. 4 hét alatt elterveztünk mindent, összepakoltunk és leléptünk.

FOCUS: Milyen dolgokat nem tudtatok már megtenni Németországban?
BILL: Igazából semmit sem. A pizza rendeléssel kezdődött minden. Vagy szállodákba már csak álnéven jelentkeztünk be. Itt nem tudtunk sokáig megmaradni egy helyen. Mindig testőrök voltak velünk. Mindig 20 ember követett minket az autóban és 50 állt a házunk körül. Aztán a magánéletünk a négy fal közé szorult, ami kerítéssel volt körülvéve. Már nem kapsz semmit többé az életből vagy a világból.

FOCUS: Milyen volt Los Angelesben?
BILL: Teljesen más. Reggel megkérdeztem magamtól: mit csináljak ma? Menjek el étterembe vagy igyak valahol egy kávét? Teljesen egyszerű dolgok, például hogy saját magad tervezed el a napodat. Ha most el akarok menni sétálni a kutyámmal, akkor azt én szervezem meg. Ha turnézol akkor ez teljesen rendben van, de nem akarod ezt a magánéletedben. Szükség van az egyensúlyra és ezt megtaláltuk Los Angelesben.

FOCUS: Ott úgy élhettek, mint az átlagos 20 évesek…
BILL: Abszolút. Éjszakai klubokban buliztunk és néha borzalmasan berúgtunk, mint más korunkbeliek, de úgy, hogy nem írták meg az újságok másnap. Már nem akarjuk, hogy a magánéletünkről írjanak. A zenénk már nem volt elég témának, sokkal érdekesebb volt nekik, hogy mit mondunk vagy csinálunk, hol élünk, mit viselünk vagy, hogy kivel fekszünk le. Az alatt a 4 év alatt nem adtunk interjúkat, így újra volt egy kis nyugalom.

FOCUS: Mit nem szerettek Los Angelesben?
BILL: Például, hogy minden klub bezár hajnal 2-kor. Háromnegyed 2-kor megkapod az utolsó italod és pontosan 2-kor minden klubban és bárban felkapcsolják a fényeket. Így már délután el kell kezdened inni. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Számomra nagyon idegesítő, így most már szívesen költöznék inkább New Yorkba. Továbbá hiányzik a német kenyér, a szilva torta és, hogy gyorsan vezessek az autópályán.

FOCUS: Gustav, mit csináltatok ez idő alatt Georggal?
GUSTAV: Georg és én is sokat utaztunk olyan városokba, ahol több tucatszor jártunk, de semmit sem láttunk belőle a reptéren és a szállodán kívül. Először voltunk így Párizsban. Először utaztunk az ottani metróval.

FOCUS: Először?
GUSTAV: Igen, életemben először. Párizsban. Jártunk az Eiffel-toronynál is, megnéztük az összes látványosságot. Jó volt!

FOCUS: Felismertek titeket?
GUSTAV: Nem, egyáltalán nem. Jó érzés volt.

FOCUS: Szóval, akkor ez nektek is szünet volt…
GUSTAV: Igen, mi is behoztuk az elmaradt időt a családunkkal. Például a vasárnapi ebédeket. Természetesen mi sem hagytuk ki a bulizást.

FOCUS: Miért most tértek vissza?
BILL: Számunkra ez nem tűnik visszatérésnek. 2011 végéig turnéztunk Dél-Amerikában, Japánban és Oroszországban. Aztán másfél év szünetet tartottunk. Nem tűnt ilyen hosszúnak, aztán újra elkezdtünk zenélni a stúdióban. Ki se tettük szinte 4 évig onnan a lábunkat. Régebben teljesen normális volt, ha egy zenekar 4 évig nem adott ki új albumot. És sosem oszlottunk fel, egyértelmű volt, hogy egy nap új albumot készítünk. Csak idő kérdése volt.

FOCUS: Aggódtok a jövő miatt? Mi van, ha egy nap már nem lesztek sikeresek a zenétekkel?
BILL: A negyedik album után viszonylag megnyugodtunk. Szerintem mindig is lesz jövőnk a zenében. Ezt nagyjából magabiztosan kijelenthetjük. Az elmúlt 10 évben egy jó alapot építettünk fel, és ez mindig ott lesz és ehhez kevés köze van egy album sikerének. Továbbá több terület is van a zenében: Tom például szeretne más előadókkal is dolgozni dalszövegíróként és producerként.

FOCUS: El tudnátok valami mást képzelni?
BILL: Nem. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy mindez megadatott. El sem tudom képzelni, hogy valamilyen normális állásom legyen, amelyet igazából nem is akarok. Szerencsések vagyunk, minden nap azt csinálhatunk, amit imádunk és szeretünk.

FOCUS: Wolfgang Joop imádja a stílusodat. Mit jelent számodra a divat és a stílus? Ez művészet számodra?
BILL: Igen, teljesen. A divat a második szenvedélyem a zene mellett. Számomra ez a kettő együtt jár. Nem énekes-dalszövegíróként látom magam, aki a színpadon áll és csak énekel. Sokkal inkább vagyok énekes és előadó. Szeretem, ha van show. A turnén sokkal többet csinálunk, minthogy csak állunk és a hangszereinken játszunk. Számomra a divat is hozzátartozik ehhez. Ebből a szempontból pár álmomat már valóra is váltottam: dolgoztam fotósokkal, márkákkal és tervezőkkel, akikkel már nagyon régóta akartam együtt dolgozni. Nagyon tisztelem Wolfgangot és remekül kijövünk. Nagyszerű tervező. Nagy álmom, hogy egy nap saját márkám legyen. Szeretném megvalósítani egy nap ezt az álmom. De erre szeretnék majd időt szakítani, mert komolyan akarom csinálni. Nem szeretném csak úgy ráírni valamire a nevem. Most még nem jött el a megfelelő pillanat, de egy nap majd igen.

FOCUS: De most a zene az első?
BILL: Az elkövetkezendő időben az album az első. Hihetetlenül tele a naptárunk, most nincs idő más dolgokra. Így még egy ideig ez eltart.

Forrás: Focus.de

A fordításért köszönet illeti Betty-t (http://www.tokio-h.com/).