B, mint Bill és Black Questionmark (Fekete kérdőjel)
INTERVIEW: Két szavam van a B-re.
TOM: Bill?
INTERVIEW: Pontosan.
TOM: Bill, a kissé ronda (Bill nevet), kevésé tehetős…
BILL: … a hátrányos iker.
TOM: Igen, pontosan!
BILL: Ez meg kell most magyaráznod, Tom!
TOM: A külsőt tekintve egyértelmű, ezen nincs mit igazából magyarázni. Ő a fiatalabb, közülünk a naivabb. És őt terheli minden felelősség, még munka szinten is…
BILL: Ez vagyok én.
TOM: Nem, te vagy a kevésbé tehetős iker.
BILL: Mi a második kulcsszó?
INTERVIEW: Black Questionmark.
BILL: A legelső zenekarunk neve. Már nem is tudom hány évesek voltunk, de azt gondoltuk, hogy nagyon király ez a név.
TOM: Nem egy Nena dal inspirálta?
BILL: Nem, az ő dalának címe csak “Fragezeichen” (kérdőjel) volt. De ez nem volt elég sötét nekünk, így gondoltunk a “Black Questionmark”-ra és aztán lefordítottuk angolul.
TOM: Úgy gondoltuk, hogy ez sokkal nemzetközibb és jóval titokzatosabb.
INTERVIEW: Hogyan képzeljük el a Black Questionmarkot?
BILL: Csak Tom és én voltunk. Akkoriban kezdtük el megírni az első dalainkat, és mi ebben is különböztünk a többi zenekartól. Ők először addig próbálták a dalaikat, míg flottul nem tudták eljátszani, de mikor mi megírtunk egy dalt, rögtön színpadra akartunk vele állni.
TOM: Az volt a baj, hogy nem volt meg hozzá a képességünk. Én nagyjából négy akkordot tudtam lejátszani a gitáron.
BILL: Nekem volt egy szintetizátorom, amin pár gombot kellett volna megnyomnom, így lett volna basszusgitár és dob. Ezek ilyen előre felvett dolgok voltak.
TOM: De már felléptünk ezzel a Gröninger Badben, ahol később felfedezett minket a producerünk.
INTERVIEW: Mekkora volt akkor a közönségetek?
BILL: Talán, 15, 20 esetleg 30 fős.
C, mint Comeback (visszatérés)
BILL: Semmi sem jut eszembe C-vel.
INTERVIEW: Ó, ez jó!
BILL: Számunkra a visszatérés egy nehéz szó, mert másként látjuk. A legutolsó album 5 éve jelent meg, de utána sokáig turnéztunk. Például Dél-Amerikában és 2011-ben jártunk Japánban és Németországban is. Aztán úgy egy évig szünetet tartottunk és utána kezdtünk el dolgozni az új albumon. Így számunkra ez nem visszatérés.
D, mint Drum (dob), Devilish, DSDS, Deutsch (német)
TOM: D? D, mint Dora. Bill, akarsz valamit mondani a volt barátnődről? (Bill nevet) A dob jut eszembe. Mindig is dobos akartam lenni.
BILL: Őszintén szólva, Tom sokkal jobb dobos lenne. (nevet) Azt akartam mondani, hogy közel sincs olyan jó gitáros, mint amilyen jó dobos lehetne, mert folyton dobol valamint.
INTERVIEW: Ez azt jelenti, hihetetlenül jó dobos lennél vagy, nem vagy olyan jó gitáros?
TOM: Szerintem, hihetetlenül jó lennék.
BILL: Az a helyzet, hogy Tom a színpadon gitározik, de a stúdióban mindent ő csinál. Ő készítette az egész albumot.
TOM: Az az igazság, hogy egyik hangszeren sem játszom igazán jól, de mindenen tudok egy kicsit és elég kreatív vagyok, hogy jól szóljon.
INTERVIEW: Ott van még a Devilish is.
TOM: A Devilish a Black Questionmark eredménye.
BILL: Ez volt az első igazi zenekar formációnk Georggal és Gustavval, a Tokio Hotel előfutára.
TOM: Az új album szuper deluxe változatán hallhattok két dalt abból az időszakból.
INTERVIEW: Jók?
BILL: Nem!
TOM: Várjunk egy percet! Hallottam őket és szerintem szuperek. Hány évesek is voltunk, mikor felvettük őket? 12 vagy valami ilyesmi. Szóval abban a korban!! Teljesen feltüzelt.
INTERVIEW: DSDS?
BILL: Ez egy olyan kiruccanás volt, amit nem fogunk újra megtenni.
INTERVIEW: Német (deutsch)?
TOM: Még mindig így beszélünk, még Amerikában is. Amúgy, szerintem hihetetlenül kínos, mikor a németek állandóan angol szavakat használnak…
BILL: De velem is folyton előfordul.
TOM: Igen, velem is. De szerintem akkor is borzasztó kínos.
E, mint EDM (Electronic Dance Music), Electronic (elektronikus)
TOM: EDM?
BILL: Erről nem nagyon tudok mit mondani.
TOM: Én sem. Milyen más szó van E-vel? Fülgazmus (eargasm), határtalan hétvége (excessive weekend)… Szerintem Georg tudhat valamit. Georg?
GEORG: Elektronikus (electronic)!
TOM: Igaz, az elektronikus zene az elmúlt években iszonyatosan fontos számunkra. Billel nagyon sokat buliztunk, sok elektronikus zenét hallgattunk, több fesztiválon is voltunk, például Las Vegasban az EDC-n (Electric Daisy Carnival) és a Coachellán, ezért nagy hatással voltak az albumra is.
INTERVIEW: Igazából erre céloztam az EDM-mel.
TOM: De az EDM egy kifejezés, amit mindenki használ és mindent illetve semmit sem jelent.
F, mint Freedom (szabadság)
TOM: Lusta (faul)!
BILL: Szabadság (freedom)! Számomra ez a legfontosabb. De a munkánkban a szabadság a legnagyobb kihívás. A kreatív munkában meg van minden szabadságunk természetesen, de a többivel kapcsolatban például a magán élet esetében ez sokkal nehezebb már. Különösen Németországban folytatott életnek nem sok köze volt már számunkra a szabadsághoz. Ezért mentünk Amerikába és így visszaszereztük a magán életünket ott. Ott simán kimozdulhatunk.
INTERVIEW: Mert senki sem ismer fel ott titeket vagy, mert valamilyen formában mindenki híres Los Angelesben?
TOM: Mindkettő.
BILL: Szuper jól el lehet rejtőzni a tömegben. Felteszel egy baseball sapkát, lehajtod a fejed és már egyáltalán nem vonod a figyelmet magadra. Nagyon sok őrült van, különösen Venice-ben és Santa Monicán, minden zenésznek és színésznek ott van a strandja, mindenki ott van a szórakoztató iparból és próbálja magára vonni a figyelmet. Ott Tommal nagyon jól el tudunk rejtőzni. A lesifotósoknak különösen nehéz, hogy eldöntsék melyik szállodába, vagy partira menjenek este, mert a nap 24 órájában vannak sztárok a városban. Így mi hátra dőlhetünk és pihenhetünk.
G, mint “Girl Got a Gun”, Georg és Gustav
BILL: Várj, nincs valami más G-vel?
TOM: Georg és Gustav, vagyis a G-k, ahogy szokták őket hívni.
BILL: Erről nincs is mit mondani, hahaha.
TOM: Nem, nagyon unalmas lenne, az emberek rögtön ellapoznának. Beszéljünk inkább a “Girl Got a Gun”-ról.
BILL: Igen, ez az első dalok közt volt, amit az új albumunkra írtunk.
TOM: Egyébként készült egy remek videó is a kliphez, talán a legjobb Tokio Hotel klip.
INTERVIEW: A klipben egy dühös nő üldöz egy erotikus antropomorf** szőrös plüss szörnyet.
BILL: Igen, az Toko a mi nagy péniszű plüss játékunk. Először transzszexuálisnak akartuk őt megcsináltatni, de aztán kitaláltuk a transzvesztita előadókat, mert ők egyszerűen jobbak voltak a castingon.
**[Antropomorfizmus: A kifejezés olyan élő vagy élettelen dolgokra, jelenségekre vagy elvont fogalmak emberi illetve kizárólagosan emberinek hitt tulajdonságaira vonatkozik. Például a Napot emberi tulajdonságokkal ruházzák fel.]
H, mint Haare (haj)
INTERVIEW: Haj!
BILL: Haj? Haj, haj, haj! Néha megváltoztatom, de nem igazán fontos nekem.
INTERVIEW: Azt hittem, hogy van pár parókád.
BILL: Nem, csak egy van, egy hosszú hajú parókám, ami abból a hosszú hajból készült, amit a DSDS alatt viseltem.
INTERVIEW: Kényelmes?
BILL: Teljesen. Személyre szabottan készült és nagyon kényelmes. Igazából több parókát akarok hordani, mert így sokkal jobb. Nem kell sokáig ücsörögnöm a fodrásznál, nem kell a hajamat festeni és egyszerűen stílust tudok váltani, amikor csak akarok. Felteszem magamnak a kérdést, hogy miért nem jutott eszembe korábban. Régebben mindig azt hitték, hogy a fekete hajam az paróka volt, de nem volt az. És nagyon fárasztó volt: minden reggel más fél órán át kellett tupíroznom a hajam. Egy nap biztos abba fogok belehalni, hogy mennyi hajlakkot lélegeztem be. Akkoriban, aki ezt látta, igazi traumát szenvedett el, most már én is így gondolom. De most, szerintem készítetek pár új parókát a turnéra.
TOM: Mind nagyon várjuk már ezt.
I, mint International (nemzetközi)
TOM: Nemzetközi (international)! Az, hogy 2007, 2008 óta vagyunk jelen külföldön – és ez a kezdetek óta nagyon jól ment – minden bizonnyal hozzájárult egy bizonyos kényelemhez, mert minden piac másként működik és így egy piactól sem függsz már, így sokkal több szabadságunk van a munkánkban.
BILL: De igazából sosem terveztük, hogy külföldön dolgozunk, egyszerűen csak így alakult.
INTERVIEW: Más országokban különböző imidzs alakult ki rólatok?
BILL: Amerikában egy szuper indie-rock zenekarként látnak minket. Ott sosem volt téma a korunk. Ott egyébként mindenki 6 évesen kezdi a karrierjét a szórakoztató iparban. 18 évesen szinte már öregnek számítottunk ott.
TOM: Mondjuk az tény, hogy én vagyok az egész világon a legnépszerűbb tag. Próbáltunk ezen változtatni párszor, mert jobb lenne igazából, ha az énekes lenne a példakép…
BILL: … de erről már letettünk.
J, mint Jeruzsálem, Jugendpreis Fernlernen (távoktatási díj)
BILL: Jeruzsálem, játszottunk ott 2008-ban. És nem sokkal előtte a német nagykövetség meghívott minket egy városnéző körútra, amit korábban nem jelentettek be. Igazából jó volt, csak az volt a baj, hogy már a kosztümömben voltam.
TOM: Szép, hogy a ruháidat kosztümnek hívod. (nevet)
BILL: Mindegy, már a fellépő ruhámban voltam, a hajam be volt lőve, ki voltam sminkelve és aztán úton voltunk ezekre a szent helyekre. Persze voltak ott emberek, akik mikor megláttak minket biztos azon gondolkoztak, hogy mi folyik itt. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, tiszte idegbajos voltam.
TOM: De jó volt utána a koncert.
INTERVIEW: Van egy másik kulcsszavam: Jugendpreis Fernlernen***.
TOM: Az egy olyan díj, amire különösen büszkék vagyunk. (nevet)
BILL: Szerintem csak azért kaptuk azt a díjat, hogy a média beszámolhasson róla.
INTERVIEW: Hogy néz ki az a díj?
TOM: Mondjuk úgy, hogy a díj nem néz ki jól, de van olyan, ami még rosszabbul néz ki. Az Echo sem néz ki jól és mikor megkaptuk a Goldene Stimmgabelt már le volt törve belőle egy darab. Milyen díjakat kaptunk még?
BILL: A Goldene Penguin…
TOM: Igaz, a Goldene Penguin is egy klasszikus. Az egyébként az osztrák Bravo Otto. A Bravo Otto egyébként nagyon jó lett. A Comet díj az, ami mindig nagyon gyorsan összetört.
INTERVIEW: Miért tört össze? Mit csináltok a díjakkal?
BILL: Mikor sokat költözöl, időnként leesnek.
TOM: A legtöbbjük már a backstage-ben összetört.
BILL: A Bambival pedig majdnem kivertem a fogam, haha.
***[A távoktatás független szakmai egyesülete példás és kiváló teljesítménye miatt ítélte oda Tomnak és Billnek a távoktatás díját 2009-ben az "ifjúsági távoktatás" kategóriában.]
K, mint Kings of Suburbia
BILL: Tavaly jutott eszembe az album címével kapcsolatos ötlet, mikor itt Németországban ültünk az autóban és úton voltunk Georghoz és Gustavhoz. Ez arról az érzésről szól, mikor kis srác vagy és azt gondolod, hogy te vagy a saját világod királya.
TOM: Ez az önbizalom és a szabadság érzés keveréke, még a mai napig is megvan bennem ez az érzés. Mikor bulizol a barátaiddal, vagy valami jó történik veled. Egy érzés, amit iszonyat jó és fontos, még akkor is ha csak a saját világodra koncentrálódik, ami alapvetően nem fontos. És meg volt bennünk ez az érzés, hogy valami lényegeset alkossunk az albumunkra, így ez lett a címe.
L, mint Lipcse, Loitsche és Los Angeles
INTERVIEW: Lipcse, Loitsche, Los Angeles.
BILL: Sosem tűnt fel…
TOM: Mi jön Los Angeles után? Lima?
BILL: Las Vegas! De igazából nincs sok emlékünk Lipcséről, mert csak ott születtünk, és az első születésnapunk előtt Hannoverbe költöztünk. 6-7 éves korunkig éltünk ott, aztán Magdeburgba költöztünk, onnan pedig Loitsche-be. A legtöbb emlékünk abból az időből származik, mikor Loitsche-ben éltünk, ami nem volt túl jó.
TOM: Nem nagyon volt jó.
BILL: És Los Angeles is igazából elég unalmas város.
TOM: Egy hatalmas külváros.
BILL: Szeretnék New Yorkba költözni.
INTERVIEW: De New York nem L-lel kezdődik. A sorminta érdekében Long Islandre költözhetnétek.
BILL: Akarok egy második otthont New Yorkban.
TOM: Szerintem folytatnunk kéne az L-lel.
M, mint Monsun
BILL: Egy nagyon fontos dal számunkra…
TOM: … amit életünk végéig játszanunk kell a koncerteken.
BILL: De imádom újra és újra előadni.
TOM: De ideje, hogy módosítsunk rajta, mert különben nehéz lesz visszatérni a terepre.
BILL: De amúgy játszottuk az előző turnén is, nem?
TOM: Igen, de akkor már a gitár lejjebb volt hangolva.
BILL: Oké, akkor majd csak módosítunk rajta.
N, mint Night life (éjszakai élet)
INTERVIEW: Semmi sem jut eszembe N-nel.
TOM: Nincs valami kedvenc filmünk, ami N-nel kezdődik? De a kedvenc filmet a Titanic. De majd erről később beszélünk a T-nél. (kuncog)
BILL: Akkor vegyük az éjszakai életet.
TOM: Nagyon jó.
BILL: Az éjszakai élet volt számomra a legnagyobb inspiráció ennél az albumnál, mert először mozdulhattam ki szabadon, és tényleg nagyon szeretek szórakozni járni. Az elmúlt 4 évben elég sokszor megtettem ezt, talán kicsit túl gyakran is, de valószínűleg azért, mert volt mit behoznom. Németországban is próbáltunk eljárni, de sosem volt olyan jó az ismert okok miatt. De Los Angelesben belecsaphattunk az éjszakai életbe. Ha egy hétvégén otthon ülök, és nem megyek sehova, tisztára lehangolt leszek.
O, mint On the road (turnézás)
BILL: Mit szóltok a turnézáshoz?
TOM: Oké?
BILL: Sokan azt hiszik, hogy a turné élet csupa móka és kacagás, de igazából számomra ez a munkám legfárasztóbb része.
TOM: Biztos mindenki ismeri a rock’n roll és bulizás közhelyét, de ez nem igaz. Lehet, hogy valakinél így van, de…
BILL: Buli és rock’n roll? Hát biztos, hogy nem nálam. Turné alatt mindig arra koncentrálok, hogy ne betegedjek meg, kibírjak 3 hónapot úgy, hogy minden este fellépünk. Ez tényleg sokat kivesz az emberből. Egész nap teát kell innom, a lehető legkevesebbet szabad dohányoznom, egy kis alkohol, szerintem elég unalmas. Másrészről persze csodálatos, hogy koncertezhetünk. Biztos fogunk újra turnézni.
P, mint Pumba
INTERVIEW: Mit szóltok Pumbához?
TOM: Jó lesz Pumba.
BILL: Kutyákkal nőttünk fel és Pumba a legújabb tagja a mi kutya családunknak. Pumba egy angol bulldog és most 10 hónapos. Elhoztuk Los Angelesből, így most repült életében először és nagyon jól viselte. 8 hetes korában vettem, és igazi sztár, ahogy láthatjátok a Tokio Hotel TV részeinkben. Lesz egy plüss változata is, amely hamarosan kapható lesz.
INTERVIEW: A kutya?
TOM: Igen, most egy plüss állaton dolgozunk, ami úgy fog kinézni, mint Pumba.
BILL: Alig várom, mikor játszani fog vele.
Q, mint Quartet (kvartet, négyes)
INTERVIEW: Négyes?
TOM: Talán meglepően hangozhat, de mi négyen már 14 éve alkotunk egy zenekart.
BILL: És nálunk nincsenek a figyelemből fakadó veszekedések és féltékenykedések, hogy ki adja a legtöbb interjút, ki szerepel a fotókon. Sok más zenekarnál léteznek ilyen feszültségek, a miénkben viszont nem. A legtöbben nem szokták ezt elhinni, de már azelőtt így voltak leosztva a feladatok, hogy sikeresek lettünk. Mindenkinek megvan a maga feladata, és teret ad a másiknak.
TOM: Már szinte kicsit elcsépeltnek hangzik, igaz?
R, mint “Run, Run, Run”
TOM: A “Run, Run, Run” jut eszembe. Nagyszerű videó, nagyszerű dal.
BILL: Igen, az a dal egy teljesen új terep volt számunkra, különösen számomra, mert azt sem tudtam, hogy elfogom-e tudni énekelni azt a dalt.
TOM: Én sem tudtam.
BILL: De minden szuperül alakult. A korábbi albumokkal szemben, nem alkalmaztunk külön embert, aki a vokál felvételekért felelt, magunk vettük fel az éneket. Így számomra ez az egyik kedvenc az új dalok közül.
S, mint “Star Search”
INTERVIEW: Az S-hez a “Star Search”-öt találtam ki.
BILL: Igen, a “Star Search”, az elég érdekes volt, mert az volt az első élmény a kamera előtt.
TOM: Persze, érdekes volt, de azt is elmondhatod: “Star Search”, ami K, mint kínos.
BILL: Ha ma megnézem azt a fellépés, akkor nagyon cukinak gondolom. Különösen, mert: “Úristen, hogy volt ehhez bátorságom!” De azt is el kell mondanom, hogy elég gonosz dolog volt a “Star Search” embereitől, hogy hagyták, hogy az “It’s raining men”-t énekeljem. Nem én választottam azt a dalt, akkoriban még angolul sem tudtam és fogalmam sem volt miről szólt az a dal, vagyis most már tudom, hogy az égből potyogó emberekről.
TOM: Micsoda seggfejek voltak azok a válogatón!
BILL: Nem vicc! Komolyan, az hogy hagyták, hogy egy kis srác elénekelje azt a csalt, csak azért, hogy vitát provokáljanak.
TOM: Én is azt a dalt javasoltam volna neked. (nevet)
BILL: Akkor csak arra gondoltam, hogy két és fél percem van, hogy megmutassam az embereknek, hogy van egy zenekarom és zenélni akarunk. Mindig elcsábítottam a kamera stábot a próbatermünkbe, ami elég jól sült el.
TOM: Mi zenekarként csak annyit mondhatunk, hogy hál’ Istennek, hogy kiestél!
BILL: Igen, az jó volt, így visszatekintve. De akkoriban nagyon szomorú voltam persze miatta.
T, mint Tom
INTERVIEW: T, mint Tom.
BILL: Tom, róla még kevesebb mondanivaló van, mint Georgról és Gustavról, haha. Nem, Tommal igazából olyanok vagyunk, mintha egy embert alkotnánk. Sokan kérdik tőlünk, hogy nem veszekszünk néha és nincs olyan, hogy nem bírjuk elviselni egymást. De nem: együtt élünk, mindent megosztunk, nincs olyan dolog, amit Tom ne tudna rólam.
TOM: És fordítva is így van.
BILL: Olyan erős a kapcsolatunk, hogy ezt a kívülállók el sem tudják képzelni.
TOM: Számomra mindig fura, mikor látok más ikerpárokat, akik közt nincs ilyen kapcsolat, mert számomra ez teljesen normális, de nekik egyáltalán nem. De talán ez azért van, mert nem csak a magánéletünket osztjuk meg 15 éves korunk óta, hanem a munkánkat is. Ezért nincsenek már igazából határok.
BILL: Mármint mi is szoktunk veszekedni, de nincsen nagyobb következménye. Egyikünk sem akar utána elköltözni vagy ilyesmi. Ugyanazok a barátaink, ugyanazokat szoktuk csinálni a szabadidőnkben, a nap 24 órájában együtt vagyunk. És amit sok ember nem tud és ez igaz, hogy nélkülem nem boldogul. Nem vicc, így van. Elutazhatok egyedül New Yorkba, de Tomnak ez nem megy.
TOM: Mondja az, aki még kocsit sem tud vezetni.
U, mint Urlaub (nyaralás)
TOM: Untenrum… (odalent)
BILL: Haver, miért nem tudsz másra gondolni? Hihetetlen!
GEORG: Nyaralás (urlaub)?
BILL: A nyaralás jó! A kedvenc helyem a Maldív-szigetek. Egy időben minden évben 2 hetet töltöttünk ott…
TOM: Imádom azt a helyet.
BILL: Egy fél évre is otthagyhatnának. Folyton azt kérdik: “Mit szoktál ott csinálni?” De egyáltalán nem unalmas. Egyszerűen csodálatos ott.
V, mint “Verrükckt nach dir”
INTERVIEW: “Verrückt nach dir”…
BILL: “Verrückt nach dir”? Remek, az első tévés tapasztalatunk. Anyukánk azt mondta nekünk, hogy nagyon szemtelenek voltunk a forgatáson és bezártuk a főszereplőnőt a WC-be, mert csúnyának találtuk. Tom mindig azt mondta: “Nem forgatok vele, annak a nőnek olyan fura frufruja van.” Egy szép nővel akart forgatni.
INTERVIEW: Hány évesek voltatok akkor?
BILL: Nagyon kicsik, talán 6 évesek?
TOM: Nem, fiatalabbak. Szerintem 5 évesek voltunk. De a fő gond az volt ezzel a filmmel, hogy az egyikünknek be kellett pisilnie. Először ment a veszekedés, hogy kinek kéne, végül rám hárult a dolog.
BILL: Teát öntöttek a nadrágjára, amiből aztán hatalmas dráma kerekedett…
TOM: … mert abban a korban voltam, hogy büszke voltam rá, hogy már nem pisilek be…
BILL: Meg akartuk mutatni, hogy már nagyfiúk vagyunk. Anyukán állandóan azt mondta nekünk, hogy ezt csak a film kedvéért kell megtennünk. És aztán bezártuk a főszereplőnőt a WC-be és úgy eldobtuk a kulcsot, hogy mi sem találtuk meg. A színésznő zokogott utána.
INTERVIEW: Hány éves volt a színésznő?
BILL: 30-as éveiben járhatott.
TOM: Az egész filmben másfél percig vagyunk láthatóak, de mi voltunk a legbonyolultabb színészek a forgatáson.
BILL: Nagyon akaratosak voltunk. Egyszer éhesek voltunk és enni akartunk valamit. És mivel észrevettük, hogy minden körülöttünk forog, egy bizonyos márkájú kukoricapelyhet kértünk a szállodába, ahol laktunk. De nem volt nekik, mi pedig azt mondtuk: “Ha nem kapunk, akkor nem folytatjuk a film forgatását.”
W, mint “What happened there?” (Mi történt ott?)
BILL: W-hez, válasszuk a “What happened there?” (mi történt ott).
INTERVIEW: Tessék?
BILL: Igen, azt írtad az e-mailedben hozzászólásként a három dalhoz, amit ízelítőként megjelentettünk az albumhoz.
INTERVIEW: Ó, igen, most hogy így mondod.
BILL: Ezt nagyon viccesnek találtuk. De az, hogy mi történt ott nagyon is passzol, mert talán sok ember teszi fel ezt a kérdést. De az a helyzet, hogy nem akartunk másképp szólni az új albummal. Nem próbáltunk meg érettebben hangzani és a sokkal elektronikusabb hangzás sem volt szándékos.
TOM: Csak azt csináltuk, ami tőlünk tellett. Ezt értettem az alatt, hogy hűnek maradni önmagadhoz. Ez nem csak azt jelenti, hogy kielégíted a rajongók elvárásait.
BILL: Szerintem a sikert nem lehet eltervezni és azt sem, hogy eltervezed, hogy bemész a stúdióba azzal a szándékkal, hogy írsz egy új slágert. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy 100%-osan megvalósítod, amit te is jónak találsz. Ha visszatekintek a karrierünkre, akkor minden szándékosan történt, sehogy máshogy. Teljesen hiteles volt.
TOM: Másképp nem is menne amúgy.
BILL: Mi csak egy olyan albumot akartunk felvenni, amit mi is szívesen hallgatnánk.
INTERVIEW: De a “Mi történt ott?”-tal nem a csodálatomat akartam kifejezni, hogy mennyivel másképp szóltok, mint régen. Nekem egyszerűen nem tetszett a “Girl Got a Gun”, míg a “Love Who Loves You Back” egy telitalálat! És annak a dalnak is kevés köze van a régi Tokio Hotel hangzáshoz.
TOM: De az a dal is benne volt az album ízelítőben?
INTERVIEW: Tényleg?
BILL: Úristen, nagyon rossznak találhattad a “Girl Got a Gun”-t, ha nem jutottál el a harmadik dalig. (nevet)
X, mint “xXx – Tripla X” és Xerxész
TOM: Az egyetlen, ami eszembe jut, az Bill kedvenc filmje a “xXx – Tripla X” és Vin Diesel a kedvenc színészed.
BILL: Horror. Nem gondolhatnánk valami másra?
GEORG: Xerxész!
BILL: Igen, szerintem az jó lesz. Szeretjük a Halloweent megünnepelni és Xerxész volt a tavalyi jelmezem inspirációja. Mutass pár fotót, Tom!
INTERVIEW: Ó, látom, mint Xerxész a “300”-ban.
BILL: Pontosan. És Tom te mi voltál? Egy egyszerű zombi, igaz?
Y, mint Youtube
BILL: Youtube, ahol megtalálhatók a Tokio Hotel TV új részei. Nagyon jó betekintést nyújtanak az életünkbe. Egyébként nagyon viccesre is sikerült.
Z, mint Zehn Jahre später (10 évvel később)
INTERVIEW: 10 évvel később. Most már 10 éve, hogy felvettétek a “Durch den Monsun”-t.
BILL: Így van! Igen, 10 évvel később olyan karrierünk lett a zenekarral, amire senki sem számított, pedig nem is a “Durch den Monsun”-t akartuk kiadni debütáló kislemezként. Akkor még nem ismertük a zeneipart, így úgy gondoltam: “Nem érdekel, mit adunk ki. A legfontosabb, hogy van egy kislemezünk.” És nagyon viccesnek találtam, mikor később a média azt írta, hogy a sikerünk kizárólag a zeneipar gépezetének köszönhető: Egy átlagos pasi a lemezkiadótól építette fel a Tokio Hotelt és az íróasztalánál tervezte el a diadalunkat.
TOM: Pedig 2 évbe telt mire egyáltalán lemezszerződést kaptunk. Mindenki nemet mondott, még a Universal is. Amit még ma sem tud senki sem, hogy nekünk először a BMG-vel szerződtünk, ami meglepően jó volt, de aztán felbontották a Sony és a BMG egyesülése miatt, mivel mindenki úgy vélte, hogy több költséggel járnánk, mint nyereséggel. Helyettünk egy másik zenekart szerződtettek le.
INTERVIEW: Tudjátok hogyan alakultak az ő dolgaik?
BILL: Szerintem nem túl jól. Ahogy annak sem, aki felbontotta akkor a szerződésünket. De azt akartam mondani, hogy nekünk nem volt profi menedzsmentünk, sem egy mesteri tervünk. Egyszerűen csak megtörtént.
TOM: Egy nagy, el nem tervezett karrier.
A fordításért köszönet illeti Betty-t (http://www.tokio-h.com/).
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés