A Tokio Hotel 2005-ös debütáló albumának, a ”Schrei” sikerét követően, az ikrek Bill és Tom Kaulitz – Georg Listing basszusgitárossal és Gustav Schäfer dobossal – az elmúlt 20 év legsikeresebb német zenekarává vált.
A Tokio Hotel hatalmas rajongói bázist épített ki és több mint 7 millió albumot adott el világszerte.
De 2011-ben, több évnyi könyörtelen zenélés és turnézás után, a zenekar úgy döntött, hogy szünetet tart és Los Angelesbe költözött, hogy új ihletre leljenek. Az eredmény a zenekar negyedik albuma, a ”Kings of Suburbia”.
A mozgalmas és érzéki, ”Love Who Loves You Back”-ban illetve a fülbemászó, gitár vezérelt, ”Girl Got a Gun”-ban ötvöződik a ”Kings of Suburbia” érett dalszövegszerzése.
Nemrégiben beszélgettem a gitáros, Tom Kaulitzcal a ”Kings of Suburbia”-ról, zenei neveltetéséről illetve további témákról.

GUITAR WORLD: Néhány évvel ezelőtt, a zenekar Los Angelesbe költözött. Milyen ok húzódott mögötte?
TOM: A legutóbbi lemezünket 2009-ben vettük fel és utána úgy döntöttünk, hogy egy kis szünetre van szükségünk. Egy teljesen másik városba akartunk menni, hogy inspirációt találjunk és elkezdtünk egy kis magánéletet élni. 15 éves korunk óta úton voltunk, folyamatosan új lemezeket adtunk ki és turnéztunk. Így úgy döntöttünk, hogy Los Angelesbe megyünk, és ott készítjük el az új lemezünket.

GUITAR WORLD: Hogyan jellemeznéd a ”Kings of Suburbia”-t?
TOM: Kicsit elektronikusabb, mint a korábbi albumok. Sokat játszadoztunk az új hangzásokkal illetve a programozással. Az egész dalszövegírási folyamatunk megváltozott egy kicsit, mikor elkezdtünk erre az albumra írni. Karrierünk során először, tényleg volt időnk úgy tenni a dolgokat, ahogy mi akartuk. Számunkra ez fejlődés volt. Építettünk egy házi stúdiót és elkezdtem programozni, illetve felvettem pár riffet. Aztán találkoztunk pár producerrel valamint dalszövegíróval, és azt mondtuk, ”Oké, meglátjuk, hogy alakul.” Végül is jól sült el. Nagyon büszkék vagyunk erre a lemezre.

GUITAR WORLD: Említetted a dalszövegírási folyamatot. Mesélnél erről egy kicsit többet?
TOM: Folyton változott. A múltban fogtuk volna általában az akusztikus gitárjainkat, leültünk volna jammelni. Ennél a lemeznél, tényleg dalokat írtunk. Legtöbbször én csináltam egy demót, és aztán a többiek jöttek a dallammal.

GUITAR WORLD: Vannak már terveitek a turnéval kapcsolatosan?
TOM: Igen. Már tervezgetjük a turnét. Európában kezdtünk majd és aztán játszunk az Egyesült Államokba is. Van már pár időpontunk év elejére és a nyárra. Fogunk majd játszani Ázsiában, Dél-Amerikában és Európában.

GUITAR WORLD: Mit tudnál mesélni a zenei neveltetésedről?
TOM: Egy kis kelet-német városban nőttünk fel és mindig is körülvett minket a zene. Attól fogva, hogy le tudtam már játszani a gitáron három akkordot, rögtön színpadra álltunk, hogy megmutassuk, mit tudunk. Mindig is tudtuk, hogy ezt akarjuk hivatásszerűen csinálni, de olyan helyen nőttünk fel, ahol nem volt igazi zenei élet. Most már 14 éve csináljuk ezt és fantasztikus.

GUITAR WORLD: Kik voltak azok, akik zeneileg hatottak rád?
TOM: Mindig is nagy rajongója voltam Joe Perrynek és Steven Tylernek. Az első lemezem az Aerosmithtől a ”Big Ones” volt, és emlékszem egész nap azt hallgattam… minden egyes nap! (nevet) A nevelőapám is a zenében van, gitározott és megmutatta nekünk az AC/DC-t. Az AC-DC-n és az Aerosmith-en nőttem fel. Nemrégiben találkoztunk Tylerrel és Perryvel egy koncerten és egy álom vált valóra.

GUITAR WORLD: Mi izgat a legjobban a karriered következő állomásán?
TOM: Én vagyok a legizgatottabb, hogy jövőre turnézunk. A zene nagyon sokat változott az évek során. Ma, minden a turnézásról szó. Imádunk színpadon állni és várjuk, hogy játszunk. Már tényleg szinte mindenhol jártunk, leszámítva Ausztráliát. Szóval reméljük, lehetőségünk lesz ott is játszani. A turné mozgat minket előre!

Forrás: Guitar World.com

A fordításért köszönet illeti: Betty (http://www.tokio-h.com/)