4  éve az ikrek Bill és Tom Kaulitz Los Anglesbe költözött, hogy a rivaldafényen kívül élvezzék az életet. Most visszatértek egy új albummal. Interjú Bill Kaulitzcal és Gustav Schäferrel, melyben a szünetről mesélnek, illetve, hogy miért nem igazi visszatérés a visszatérésük. Az egykori tini zenekar épp most jelentette meg új albumát, a „Kings of Suburbia”-t. Előtte a négy fiú 4 évre eltűnt. Az ikrek Bill és Tom Kaulitz (25) Los Angelesben kötött ki, míg Gustav Schäfer (26) és Georg Listing (27) időközben sok mindent csinált. De az új album ismét sikert hozott, rengeteg országban az első helyen nyitott.

FOCUS: Jó érzés lehet tudni, hogy még mindig létezik a rajongótáborotok.
BILL: Nagyon szuper! Hihetetlen volt, hogy még ez alatt a 4 év alatt is díjakat nyertünk időnként. A rajongóink mindig szavaztak ránk, miközben igazából semmit sem csináltunk. A rajongóink hihetetlenül támogatnak, pedig ez nem magától értetődő. A szünetünk előtt mindenki azt mondta nekünk: „Nem tehetitek ezt, ezzel kinyírjátok a karriereteket.” De mi döntöttünk, mert nem akartunk olyan albumot készíteni, amit nem szeretünk vagy csak félig jó. De nekünk szükségünk volt erre az időre. És végül is nem nyírta ki a karrierünket.

Nach vier Jahren Pausen sprechen Bill und Tom über ihr Leben nach der Flucht aus Deutschland. Gustav und Georg sind froh, dass es mit der Band weitergeht.

Wie geht es euch nach der ersten Pressekonferenz und dem ersten Fankontakt nach vier Jahren?
Bill: Das war ein langer Tag, aber ein guter. Wir haben uns eben im Auto darüber unterhalten: Das lief alles echt gut.
Tom: Es gibt ja auch Tage, die nicht so gut laufen. Ich versuche immer, mich nicht so aus dem Konzept bringen zu lassen, aber manchmal hat man Tage, an denen einen die Interviewer nur nerven wollen. Aber heute: gutes Feedback, nette Gespräche.

Wie nah wart ihr euch eigentlich in den letzten vier Jahren?
Georg: Sehr nah eigentlich.
Tom: Genauso nah wie sonst auch, nur dass wir nicht ganz so viel miteinander unterwegs waren. Wir sind seit 14 Jahren befreundet, da kann nicht mehr so viel passieren, was einen aus der Bahn wirft. Wir können auch mal zwei, drei Monate keinen Kontakt haben. Aber immer wenn wir uns treffen, ist es, als hätten wir uns gestern erst gesehen.

Ihr wart aber räumlich sehr weit auseinander.
Georg: Wir waren zwischenzeitlich auch für längere Zeit drüben, haben telefoniert, geskypt. Wir hatten durchweg Kontakt.
Gustav: Wenn wir die körperliche Nähe nicht hatten, dann über Skype.

4 év szünet után Bill és Tom mesélt az életükről, miután elmentek Németországból. Gustav és Georg is boldog, hogy folytatódik a zenekar.

STERN: Hogy érzitek magatokat 4 év után az első sajtótájékoztató és az első találkozás után a rajongókkal?
BILL: Nagyon hosszú nap volt, de jó. Épp erről beszéltünk a kocsiban, hogy mennyire jó volt.
TOM: Vannak napok, melyek nem alakulnak jól. Próbálom magam mindig fegyelmezni, de néha vannak napok, mikor a riporterek csak idegesíteni akarnak. De ma jó visszajelzések és jó beszélgetések voltak.

STERN: Mennyire álltatok közel egymáshoz az elmúlt 4 évben?
GEORG: Igazából nagyon közel álltunk.
TOM: Annyira, mint szoktunk, leszámítva, hogy nem találkoztunk olyan sűrűn. 14 éve vagyunk barátok, ezen már szinte semmi sem változtathat. Néha 2-3 hónapig nem beszélünk, de ha újra találkozunk olyan, mintha csak tegnap váltunk volna el.

VJ: A szünet után talán rájöttetek, hogy mit rontottatok el korábban vagy talán, hogy milyen dolgokat csinálhattatok jobban. Vannak dolgok, amiket most másként csináltok?
BILL: Szerintem megtanultuk, és most próbáljuk irányítani – nem tudom, mennyire fog működni -, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a karrier és a zenélés illetve a magánéletünk között. Mert korábban nem volt, állandóan megállás nélkül dolgoztunk, így nem is volt ilyen egyensúly, hogy élvezhessük a karrierünket és a sikerünket. Egyébként eddig jól érezzük magunkat a promóciós körúton és minden nagyszerűen alakul. De megpróbáljuk fenntartani.
TOM: Így van.
BILL: És hogy megmaradjon ez az egyensúly.
TOM: Csak én gondolom így, vagy tényleg, de az az érzésem, hogy nagyon rádióbarát hangom van.
VJ: Tényleg. Beugorhatnál néha, ha akarsz!
TOM: VJ-nek?

Fünf Jahre lang waren sie wie vom Erdboden verschluckt.
Aufgrund des unmenschlichen Hypes um ihr Privatleben traten die deutschen Megaseller Tokio Hotel die Flucht nach vorne an und übersiedelten nach Los Angeles. Nach einer langen Zeit der Selbstfindung kam auch die Lust zum Musizieren wieder. "Kings Of Suburbia", das lang erwartete Comeback- Album, hat sich von den alten Werken des Quartetts distanziert und rollt die Charts als poppige Electro- Platte auf. Im "Krone"- Interview sprach Sänger Bill Kaulitz über die privaten und klanglichen Veränderungen und weshalb die Band nun in allen Bereichen selbst Hand anlegt.

"Krone": Bill, nach der jahrelangen Auszeit waren die Sorgen, nicht an alte Erfolge anschließen zu können, sicher sehr groß. Wie groß ist nun die Genugtuung, nachdem ihr in 27 verschiedenen Ländern auf Platz eins der iTunes- Charts gelandet seid?
Bill Kaulitz: Wir waren eigentlich von Anfang an schon relativ entspannt, weil wir an uns und unsere Songs geglaubt haben. Den größten Druck haben wir uns selbst gemacht. Der Erfolg ist natürlich trotzdem toll und wir sind auch total überrascht von diesem positiven Feedback und das ist eigentlich das Schönste an dem Ganzen.

FOCUS: Nagy felbolydulást okozott a “Love Who Loves You Back” klipetek. Bill, sok ember azt akarja tudni, hogy biszexuális vagy-e. Bill, nyíltan beszéltél arról, hogy szerinted a szerelem nemtől független. Az embereknek manapság miért van szükségük ilyen címkékre?
BILL KAULITZ: Ez egy jó kérdés, amit magam is felteszek. Nem értem. Az üzenetem: Ne címkézzünk, és ne csináljunk ebből ekkora ügyet. Mindenki szeresse, akit akar, anélkül, hogy ezt a tetőről kiáltaná szét a világnak. Egyébként sem mi döntünk róla, hanem a szívünk dönti el, hogy kit szeretünk. Erre mindenki rá fog jönni valamikor majd.

FOCUS: Ezt nem tudod megjósolni…
BILL KAULITZ: Pontosan. Ki tudja, talán kilépek a hotelem ajtaján és találkozom életem szerelmével. Az ilyen találkozások mindent megváltoztatnak. Ezért találom nehéznek, hogy nemhez, valláshoz vagy egyéb más korlátokhoz kössem a szerelmet.

A Tokio Hotel nem hivatalos ötödik tagja rögtön viharosan fogad engem, szó szerint majd nem bekapja a kezemet lelkesedésében. Oké, általában ritkán kerülök karnyújtásnyi közelségbe az interjú alanyaimmal, de természetesen Pumba ez alól kivételt képez. Éppen ezért Bill Kaulitz bulldogja csalódott lesz, hogy nem vehet részt a beszélgetésben, mert időközben az egyik hölgynek le kellett vinnie. Vonakodva hagyta el a Ritz Carlton lakosztályáját, ahol Bill és Tom Kaulitzcal, Georg Listinggel illetve Gustav Schäferrel kényelembe helyeztük magunkat a kanapén. ”Nem szeret másokkal sétálni, általában utánam szokott futni”, meséli nekem Bill és szkeptikusan figyeli még egy pillanatig kis barátját, ahogy lógó füllel távozik. De a zenekar többi tagjának töretlen a jó kedve. Red Bullos dobozok nyílnak zizegve, hogy leküzdjék a közelgő fáradtságot. (Tom Georgnak: ”Ugye most nem öntöd ki pohárba?” Georg: ”De igen, szép pohárból fogok most inni. Egészségetekre!”) Most pár csöndes év után, ismét felgyorsultak a dolgok a Tokio Hotel háza táján. Annál inkább örülök neki, hogy szakítottak időt arra, hogy velem beszélgessenek. Inkább beszéljünk arról, amit a zenekar a legjobban szeret: a zenéről!

A Tokio Hotel visszatér a zenei piacra új albumával, a ”Kings of Suburbia”-val. És annak ellenére, hogy a srácok elfoglaltak, szakítottak rá időt, hogy beszélgessenek az Apelzin.ru-val a modern zeneiparról, kedvenc előadóikról illetve arról, hogy miért tartott ilyen sokáig felvenni az új albumot, a ”Kings of Suburbia”-t.

Most európai promóciós turnén vagytok. Jöttök Oroszországba is?
Szeretnénk Oroszországba menni. Szerintem a közel jövőben (mármint az elkövetkezendő napokban) nem fog összejönni. De szeretnénk turnézni ott is. Biztos fogunk ott is játszani és találkozni az orosz rajongóinkkal.

Akkor az orosz rajongók találkozhatnak veletek a 2015-ös világturnén?
Ó, igen!

Pure Charts invites you to discover the second part of the interview with Tokio Hotel, as part of the release of the album “Kings of Suburbia.” The group now says gay marriage, homophobia in France, critical look at the Bill, the character Conchita Wurst and even his solo projects …
“The fans are shocked, we do not understand too much”

Q: With a song like “Love Who Loves You Back” and its very sexual clip, you knew it was in shock a few …
Tom: It’s true they are a little more shocked than we thought! (Laughs) With the video for “Girl Got A Gun” also, people were a little crazy. But, I said, “Why It’s my favorite video!”. I did not think they would talk as the character Toko, the guy in blue, and it’s shock! I love this video! It’s the same thing for “Love Who Loves You Back”, we had the idea long ago. It is inspired by the German film “Perfume”. There is a scene where people want to kill the character. There are hundreds of people shouting at him, he sprayed perfume and people start to love him and to love them. We go from hate to love. We loved this scene! We wanted to make a music video in this spirit, it turns into orgy. It has no fragrance but we have the music!
Bill: And it is a scandal because people make a scandal! One should not make a fuss. It’s just love, that is the message. I do not understand why people say, “Oh la la, there are boys with boys, girls with girls.” All right, we’re in 2014!

Where home is
They started as a school band in Magdeburg and had their wordlwide breakthrough soon after that. With a little showcase at Radio SAW, Tokio Hotel presented their fourth studioalbum “Kings of Suburbia”. Elisa Sowieja from Volksstimme spoke with the twins Bill and Tom Kaulitz.
How does being home feel?
Bill: Wonderful! Sadly we never actually get to see anything of the city we’re in at that momen – although we already know Magdeburg by now. But we’re still happy to be here.
You played a concert here, in front of two dozen people. How did that feel?
Bill: It was kind of odd! But I do like being so close to the people you’re performing for once in a while.
Tom: I’m always a little more excited than usual. It just feels more intimate, performing in front of such a small crowd.
You’ve already been in Germany since the past week. What did you do since then?
Tom: We’ve been promoting the new album from the morning until the evening. We start at 9 in the morning and that just goes on until 10 at night. Then we go to sleep and drive to the next city.

Die erfolgreichste Rockband Deutschlands
„Tokio Hotel“ feiert momentan ihr Comeback. Am 3.10.14 kam ihr neues Studio-Album „Kings of Suburbia“ raus. Dass die Musiker offensichtlich erwachsen geworden sind, hört man an ihrem neuen Sound. Trotzdem sind die Jungs für einen Spaß immer noch zu haben. Jetzt gab die Band eines ihrer lustigsten Interviews.

„Ich sage immer, dass ich tschechischer Pornostar bin.“, diese Ausrede nutzt Tom Kaulitz, wenn er sich in seiner Wahl-Heimat Los Angeles bei neuen Leuten vorstellt. Nicht schlecht, was wir da so lesen. Die Band „Tokio Hotel“ stand dem Magazin „Vice“ jetzt Rede und Antwort und was da für spontane Antworten kamen, ist wirklich lustig.

In L.A sind die Zwillinge unbekannt! Ganz bodenständig gibt Bill häufig an, Student zu sein. So ist Tom seinem Bruder definitiv eine Nasenlänge voraus, wenn es darum geht, sich vorzustellen. Denn als Beweis, dass er wirklich ein tschechischer Pornostar sei, hat Tom schon die nächste knackige Antwort parat: „Ich pack einfach immer mein Ding aus. Das reicht als Beweis.“

Und wer jetzt denkt, das war die einzige versexte Antwort irrt. Bei der Frage, ob sie nicht mal Lust hätten ins Berghain, wohl dem besten Club Berlins mit eigenem Darkroom, zu gehen, überschlagen sich die Antworten.

„Im Berghain gibt es auch Darkrooms? Dann will ich erst Recht dahin!“, so Bill. Auch Georg würde es sich definitiv mal angucken und natürlich ist Gustav auch dabei: „Den Dark Room auf jeden Fall. Das war das überzeugende Argument.“ Klar, dass das ein gefundenes Fressen für Tom ist, der mit seiner Antwort die Leser zum Lachen bringt: „Dann kriegen die auch mal was ab.“

Einfach super, die Band ist so locker wie lange nicht mehr. Scheinbar hat ihnen die Schaffenspause wirklich gut getan. In dem Interview wirken „Tokio Hotel“ so sympathisch und frei wie nie. Und auch ihr neues Album schlägt ein wie eine Bombe und das dürfte bei den Vieren mit Sicherheit auch für gute Laune sorgen.

[In Touch.de]

RIPORTER: Úgy hallottam, irányításmániás vagy. Mennyire pánikolnál vagy lennél klausztrofóbiás egy 1-10-es skálán?
BILL: Nem nagyon, mert szerencsére egy ez egy nagy luxus lift, de igaz, hogy tényleg irányításmániás vagyok, sosem engedem át az irányítást másnak. Néha szeretnék sokkal lazább lenni, és visszavonulót fújni, hogy csak azokra a dolgokra koncentráljak, ami fontos. De folyton figyelnem kell mindenre és duplán ellenőrzöm, hogy például bezártam-e az ajtót, és szerintem eléggé rémálom lenne számomra, ha beragadnék a liftbe.

RIPORTER: Az új dalotokban, az áll, hogy szeresd, aki viszont szeret. Szerettél már olyat, aki nem szeretett viszont?
BILL: Igen, velem is előfordult. Szerintem sok ember azt hiszi, hogy hírességként védve vagy az ilyenektől, de igazából velem is előfordult.

You might have heard it. Tokio Hotel released a new album on the German day of unity. It’s called Kings of Suburbia and – you can calm down now – it did not turn into the “defining record” of our generation. But it did have the potential to be. The requirements for a unexpected comeback are picture perfect: Four years ago Bill and Tom Kaulitz moved to L.A. and, with that, away from the craziness that has been following them around the globe since the release of their single “Durch den Monsun”. Tokio Hotel performed in front of the eiffel tower and filled stadiums in Japan, they even got israeli teenagers to learn German. Imagine half the world watching you while you grow up and you having to explain your sexual orientation over and over again. [...] A few minutes later I get escorted into a double suite. Soon the four popstars are going to come out of the other room, partly shuffling and partly on heels – because Bill is wearing pumps with french fries on them. All four grin at me.

Noisey: Bill, at the press conference on thursday you said that you’ve never been to the “Berghain”. I have something over you. I went there for the first time two weeks ago.
Bill: And? How was it?

Tom és Bill, már nem vagytok tinik – most be kell törnötök a “felnőtt popzene” piacára. Tudatában voltatok ennek, amikor felvettétek a lemezt?
Tom Kaulitz: Nem. Kezdetben nem gondoltunk semmit. Már azzal kockáztattunk, hogy olyan hosszú szünetet tartottunk. Ha a mai zeneiparban nem adsz ki dalt hetente, akkor máris van egy új művész a láthatáron és te már csak történelem vagy. Nem törődtünk ezzel, túljutottunk ezen. Én furcsának találom, amikor a zenészek új dalokat adnak ki és új albumokat készítenek megállás nélkül. Ez nem így működik, ha valóban kreatív vagy. A dalírás időt igényel.
Bill Kaulitz: Nem hiszek abban, hogy csak leülsz és megcélzol egy bizonyos célközönséget. Ezzel az albummal olyan zenét készítettünk, amit mi magunk is szeretünk hallgatni a magánéletben. Ez az egyetlen módja a sikernek: amikor te magad gondolod azt, hogy ez a legjobb dolog, amit kiadtál a kezedből.

Tokio Hotel: Starting over

Tokio Hotel are back, and not only Bill and Tom Kaulitz are – outwardly – barely recognizable, also their music style radically changed.
Düsseldorf. Tokio Hotel from Madgeburg broke all the records as a teen-band in the 00s. But soon the success overwhelmed the young musicians, Bill and Tom Kaulitz, which is why they decided to flee into anonymity in 2009. In Los Angeles the, by now, 25-year old twins didn’t just find their luck, but also the muse for a new album. They talked with us about “Kings Of Suburbia”, their adoptive home and the sins of their youth.
Tom and Bill, you’re not teenagers anymore – you now have to break into the “adult pop-music” market. Were you aware of that fact when you recorded the album?
Tom Kaulitz: No. In the beginning we didn’t think of anything. We were already taking a risk with taking so much time off. If you don’t release a song every week in the music business of today, there’s already a new artist on the horizon and you’re history. We didn’t care about that, we still went through with it. I think it’s strange when musicians release new songs and work on new albums non-stop. It just doesn’t work like that when you’re really creative. Writing songs takes some time.
Bill Kaulitz: I don’t believe that you can sit down and cater to a specific target market. With this album, we just made the music that we would listen to in private as well. That’s the only way success can happen: When you yourself think that it’s the best thing out there.

Sie begannen als Schülerband in Magdeburg und starteten dann weltweit durch.
In einem Mini-Konzert bei Radio SAW stellten Tokio Hotel jetzt ihr viertes Studioalbum "Kings of Suburbia" vor. Am Rande sprach Volksstimme-Redakteurin Elisa Sowieja mit den Zwillingen Bill und Tom Kaulitz.

Wie ist es, wieder zu Hause zu sein?
Bill: Herrlich! Leider sehen wir immer gar nichts von der Stadt, in der wir gerade sind - wobei wir Magdeburg nun schon kennen. Aber wir freuen uns trotzdem, dass wir hier sind.

Sie haben hier ein Konzert vor nur zwei Dutzend Zuhörern gespielt. Wie hat sich das angefühlt?
Bill: Das war ungewohnt! Ich finde es auch mal ganz schön, wenn einem die Leute so nahe sind.
Tom: Ich bin dann immer fast aufgeregter als sonst. Das fühlt sich intimer an.

Sie sind schon seit vergangener Woche in Deutschland. Was haben Sie seitdem gemacht?
Tom: Wir machen von früh bis spät Promo für das neue Album. Morgens um 9 Uhr fangen wir an, und dann geht das bis 22 Uhr. Danach schlafen wir und fahren anschließend in die nächste Stadt.

Five years after their last album release “Humanoid” Germany’s former teenie band are back with a new album. Along their newest music: heavy growth of beard, autotune sound and lots of dirty things.

String vests, plateau shoes and wild manga hairstyles: There’s a lot of stuff going on in front of the Berlin movies “Babylon” on Thursday around lunchtime: Tokio Hotel are there! Suddenly the Berlin hipster scene, which is usually still deeply and soundly releaxed around that time of the day, is confronted with figures that can almost make you panic: “What’s going on here?”, says a woman with a buggy while she positions herself in front of her sleeping child. In front of her stands a young guy who’s wearing very striking feminine make up and knee-high leather boots as well as an almost completely naked chest only covered by a patent-leather coat, who’s giving the impression of a rather confused venus season ticket owner. The woman flees quickly and the leather boy walks away as well after his 7th selfie and goes into the direction of the movies.

Tokio Hotel ist wieder da, und stern hat die Jungs getroffen.
Nach einem anstrengenden ersten Tag mit Presse und Fans ging es um kontroverse Videos, Sex und die Dogge Pumbaa.

2007, das Teldex-Gelände in Berlin-Lichterfelde. Sicherheitsleute überall und versprengte Mädchen-Grüppchen, die an ihnen vorbei doch irgendwie versuchen wollen, ins Gebäude zu kommen. Geschrei an der Auffahrt. Je mehr man sich dem alten Studiokomplex nähert, desto ruhiger wird es. Drinnen, in einem riesigen Aufnahmesaal, sitzen vier kleine Jungs, die gerade mit frischem Deutschpoprock und einem Paradiesvogel als Sänger die deutsche Popszene aufgemischt haben. Frontwesen Bill Kaulitz, der damals wegen dunklem Kajal und Stachelfrisur gern mit einer Mangafigur verglichen wurde, blickt mit großen Augen belustigt in die Welt, macht mit seinen Gedanken Sätze, in die sein Zwillingsbruder Tom andauernd hineingrätscht, um zu erzählen, dass er gern eine der Olsen-Zwillinge wäre, um mit der anderen baden zu gehen. Bassist Georg Listing empört sich derweil über Pappkulissen beim Musikpreis Comet, und Drummer Gustav Schäfer sagt standesgemäß fast gar nichts.

Abschalten. Neustart.
Eben diesen Schritt haben Tokio Hotel mit ihrem neuen Album gewagt. Bewusst stoßen die Mittzwanziger ihre verbliebenen Altfans vor den Kopf. Nur noch wenig erinnert an den arglosen Gitarren-Pop, mit dem sie sich zugleich als Teenageridole und Feindbilder etablierten. Heute setzt die Band auf elektronische Frickeleien und englische Texte.

Im gleichen Atemzug schaffen sie Lolek und Bolek, die schon immer im Schatten der Kaulitz-Brüder standen, ab. Auf den Fotos und in den Videos dürfen Fix und Foxi noch düster in die Kamera blicken, auf "Kings Of Suburbia" finden Bass und Schlagzeug jedoch nur noch selten statt.